Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 2. szám - A m. kir. Államkincstár felelősége az 1440-1941. M. E. sz. rendelet 6. és 7. §-ainak alapján

40 jogszerzését, a jogtalan szerzeményt a m. kir. államkincstár sem tarthatja meg másának egy oldalulag és önhatalmúlag. A telekkönyvi tulajdonjognak a m. kir. államkincstár javára való átirása legtöbb esetben a perindítási szándék feljegyzése után történt. Tekintettel pedig arra, hogy a rendelet 8. §-a szerint a perinditási szándék feljegyzése „jelzálogjog előjegyzésével" egyenlő hatályú, tehát kielégítési jogot biztosit, ilyen esetben a m. kir. államkincstár már ez oknál fogva sem térhet ki a károsultnak a rendelet 6. vagy 7. §-a alapján az ingatlanra nézve támasztott követelése elől. És eltekintve attól, hogy a m. kir. államkincstár felelősége az 1440—1941. M. E. számú rendelet 6. es 7. §-ai alapján nem lehet kétséges, az államhatalomnak célja ennek a rendeletnek a kibocsátásával a román megszállás alatt szenvedett sérelmek orvoslása volt. Ezt az orvoslást pedig a m. kir. államkincstárnak nem megnehezitenie esetleg éppen meghiusitania hanem előmozditania kell. -IS. Az 1440-1941. M. E. számú r. 6. §. alapján érvényesíthető a szerző fél érdekét szolgáló hatósági kényszerként minősül kettős birtokosoknál a határátlépés nehézkes volta. Felperes keresetet indít alperes ellen az 1440 — 194Í. M. E. számú r. 6. § a alapján tulajdonjog törlése iránt. A keresetnek helytadó L fokú ítélet ellen alperes fellebbez, a kir. ítélőtábla az I. fokú ítéletet helybenhagyja,mert a megállapított tényállásból kitűnően a román hatóságok a határmenti kettős birtokosok részére &<, ingatlanaik megmunkálásához szükséges volt határátlépési igazolványok kiadásával rendszerint késlekedtek, nyári omnka idején hoszszabb — rövidebb ideig határzárt rendeltek el, a határőrök pedig, mint hatósági közegek az átjárást intézkedéseikkel lépten-nyomon akadályozták, s ennek ko-