Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 1. szám - A Patronázs felújítása

Erdélyi |o^<él«,t 19 tulajdonukat képező ingatlanokat. A két eladásból az látszik, mintha kérelmezők eladott ingatlanaik helyébe nyomban másik ingatlanokat vásároltak volna. A kártalanítási ügyek eldöntése szempontjából pedig elsőrendű fontossága van annak a kérdésnek, vájjon az eladó eladott ingatlana helyébe valóban másik ingatlant vásárolt-e, mert a kír. ítélőtáblának e tekintetben az az állandó gyakorlata, hogy az ingatlan eladása után hasonló gazdasági, politikai, vételi viszonyok között eszközölt másik ingatlan megvásárlásával a kérelmező (eladó fél) a károsodástól magát részben, esetleg egészben megóvta, hiszen lényegében nem tett egyebet, mint már meglévő ingatlanát egy másikra cserélte át. Ennek viszont a kártalanítási összeg meghatározására van döntő hatása* Ezzel áll szoros összefüggésben a dolog természetébői kifolyólag annak vizsgálata is, vájjon a kérelmező ellen támasztottak-e s ha igen, mily eredménnyel az Í440 — Í94Í. M. E. sz. r. 7. §-a alapján kártalanítási igényt. Az elsőbíróság a most felsorolt ténykörülményeket, — bár ezekre a II. r. kérelmező személyes meghallgatása során hívívatkozott, — nem vizsgálta. Tisztázandó tehát, hogy kérelmezők ingatlanaik eladása után vásároltak-e másik ingatlanokat, ha igen, mikor, mily összegért mekkora területet, azok ma is tulajdonukat képezik-e, a vétel az eladáshoz hasonló gazdasági, politikai viszonyok és vételár mellett tőrtént-e, eladott ingatlanaik eladási árát fordították-e az ujabb ingatlanok megvételére. (A nagyváradi kír ítélőtábla P. III. í*49— 1942. sz. határozatából). *©„ Kárenyhítési nem peres eljárásban ügyvédi képviselet nem kötelező. A kír. ítélőtábla gyakorlata szerint a kárenyhítés iránti igény perenkívülí érvényesítése esetén az ügyvédi képviselet nem kötelező* Tévesen hívta fel tehát az elsőbíróság a kérelmezetteket arra, hogy a tárgyaláson ügyvédi képviselet mellett kell megjelenníők. Eanek észlelése mellett a kír. ítélőtábla megállapítja, hogy az elsőbíróság alaki jogszabályt sértett a Pp. 445. §-nak téves értelmezésével. II. és III. r. kérelmezettek ugyanis 1942 évi április hó ÍJ napján tartott tárgyaláson megjelentek. Védekezésükre 2 sorszám alatti végzésében az elsőbiróság már bizonyítást rendelt el és kötelezte kérelmezőket egyes meghatározott bizonyítékok beterjesztésére. Ennek azonban nevezettek a sérelmes végzés horataláíg eleget nem tettek. A Pp. 445. §. 4. bekezdése szerint az eísőbíróságnak a bizonyítékok megjelölésének lezárásával foganatosítania kellett volna a bizonyítást, mert kérelmezettek védekezésükben tagadtak kérelmezőknek a kérelmüket megalapozó tényállításait s ezért rendelte el az elsőbíróság az eljárásban szereplő ingatlan valóságos értékének bizonyítását. Erre az Í440 - 1941 M. E. számú rendelet 8. §-ában foglalt döntő ténykörülményre a kérelmezők tényállítást és bizonyítékot azonban elő sem terjesztettek, olyan tényállításra és bizonyítékra pedig, ami meg nem történt a kérelmezettek terhére a mulasztás