Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 7. szám - Az 1440/1941. M. E. sz. rendelet 10. §-a és a jelzálogtörvény

153 tartás, állagcsökkentés ama pótlási értéke is, amelyek a jelzálog alapítás, — tehát a jóhiszemű jelzálogjog szerzés utáni időben merültek fel, sőt beszámítás utján elidegenítő a korábbi jelzálogos hitelező előtt kielégítheti a később indult jelen per költségeit is, — az anyagi jogot sértő további előnyre tett szert. A jóhiszemű jelzálogos hitelezők jogaínak védelmére a R. tételes törvényeinkben találhatott volna analógiát. A hadviselés érdekeiből rendelkező 1915* XIX. t. c. 17. §„ 4. bek. szerint a törvényben előírt súlyos jogvesztéseket nem lehet alkalmazni a jóhiszemű hitelező, vagy jóhiszemű harmadik jogszerző hátrányára. Az anyagi jog és egyenlő elbánás elve azt kívánja, hogy a megszállás okozta vagyoni hátrányok a méltánytalan jogvesztő és az időközi jóhiszemű jogszerző között legalább is méltányosan megosztassanak, jóhiszemű jelzálogjog szerzés esetén tehát az elidegenítő utóbb keletkezett kárpótlási és egyéb igényeivel szemben a vételárra és a beruházási értékre a J. t. rendelkezései lettek volna alkalmazandók, s az orvosolni kívánt gazdasági hátrány előidézésében némíkép mégis hibásnak tekinthető elidegenítő betudásra alkalmas igényei csak a jelzálogos hitelező után lettek volna a tömegből kíelégítendők. Ezek a panaszok a mai jogi elrendezés mellett azonban nem orvosolhatók. A R. alkotta uj szabályok élnek, s joghatásaik érvényesülnek.