Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 6. szám - Jegyzetek a pengő értékállandósága problémájához

135 56. Valamely életviszony rendeleti uton való rendezésére vonatkozó törvényi felhatalmazás tartalma. Az I9J2 : LXV. t. c. 128. § ának utolsó bekezdése az állami nyugdíjtörvény hatálya alól kivette a dohányjövedéknél alkalmazott munkásokat s elrendelte, hogy részükre külön nyugbérszabályzat alkotandó. A törvény rendelkezésének megfelelően járt el tehát a m. kír. pénzügyminiszter, amidőn a dohánygyári munkások nyugbérellátása tekintetében az 5466— Í9I2 P. M. szám alatt kíbocsájtott nyugb ér szabályzatot megalkotta. Minthogy az Í9Í21 LXV. t. c. Í28. §-a a dohányjö/edéknél alkalmazott munkások nyugbérének szabályozását a kormány jogkörébe utalta, a nyugbér megállapítását, valamint a nyugbérre való igényből eredő vitás kérdések eldöntését a kormány szabályzatában az 5466—W2 P.M. rendelet 3í és 35 §-aíba — az W2: LXV. t. c. Í20 §-ában kifejezésre juttatatott elvek megfelelő alkalmazásával—közigazgatási szervekre bízhatta s az iránt is rendelkezhetett, hogy e vitás kérdésekben a határozat hozatalára minden más eljárás kizárásával a nyugbér megállapítására illetékes hatóság (31. §) végsé fokban pedig a m. kír. pénzügyminisztérium legyen illetékes. Kellő alap nélkül vitatja tehát a felperes, hogy a nyugbérszabályzat abban a részében, mely a bírói jogsegély kikapcsolásával egyedül közigazgatási jogsegélyt ad törvényes jogforrásul el nem fogatható : mert az oly felhatalmazás ugyanis, amely bizonyos jogviszonynak rendezésére jogosít, kizáró rendel kezés hiányában magában foglalja az íletö jogviszony keretében felmerülő vitás kérdések elbírálására hívatott szervek kijelölésének jogát is. Minthogy eként a kereseti nyugbérígény érvényesítése a Pp. Í80. § ának í. pontja értelmében egyáltalában nem tartozik a polgári perutra, a m. kír. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperes pergátló kifogásának helyt adott és a pert a Pp. Í82. §-ának \. bekezdése érttelmében megszüntette (M. kír. Kúria P. II 50íé — 1942. sz. határozatából.) 57. Kiskorú által kötött jóváhagyásra szoruló megállapodás érvényessé válta : a nagykorúság elérése után tevőleges magatartással történt elismerés utján, A nem vitás tényállás szerint az I. rendű alperes kiskorú volt akkor, amidőn Í94Í, évi március