Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 6. szám - Jegyzetek a pengő értékállandósága problémájához

136 hó 25 napján a peres választottbíróságí szerződést személyesen megkötötte, törvényes képviselője beleegyezése vagyis előzetes hozzájárulása nélkül. Jogszabály ugyan, hogy a kiskorú olyan szerződést, amellyel kizárólag jogi előnyt szerez, törvényes képviselője beleegyezése nélkül is köthet, ámde a peres választottbíróságí * szerződést az annak alapján induló per kockázata folytán nem lehet ily szerződésnek tekinteni. Az elsőrendű alperes tehát a választottbirósági szerződést érvényesen csakis törvényes képviselője utján, vagy ennek beleegyezésével köthette volna meg. Indokainál fogva helyes azonban a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy felperes a választottbirósági szerződés érvényét az I. rendű alperes kiskorúságából merített ok alapján meg nem támadhatja. Következésképpen felperesnek arra nincs jogosultsága, hogy a Pp. 784 §-ának í pontja alapján a választottbirósági ítélet érvénytelenítését keresettel kérje azon az alapon, hogy a választottbírósági szerződés az 1. rendű alperes önálló cselekvőképességének hiánya miatt érvénytelen. De ettől eltekintve, a felperes keresete kereshetőségi jogának fenállása esetében is alaptalan lenne. A kiskorúnak önálló cselekvőképessége körén kívül kötött szerződése ugyanis, — megkötésének időpontjára vísszahatólag, — érvényessé válik, ha azt a törvényes képviselője, vagy ha a kískororú időközben önjogú lett, ő maga utólag jóváhagyja. Az irányadó tényállás szerint I. rendű alperes II. rendű alperesnek a választottbíróságí ítélettel megítélt vagyonrészét nagykorúsága idején jogügylettel megszerezte és ezt valamint a választottbirósági ítélettel megítélt saját vagyonrészt nagykorúságában eladásra hirdette. Az I. rendű alperes ezzel, mint ráutaló ténnvel nagykorúsága idején nyilván annak adott kifejezést, hogy a választottbíróság ítéletét magára nézve kötelezőnek tekinti vagyis lemond arról, hogy annak érvénytelenítését a Pp. 784. § í. pontja alapján keresettel kérje. Az I. rendű alperesnek ekként kínyilványított akaratában hallgatólag nyílván benne van a válasz* tottbíróságí szerződés utólagos jóváhagyása. Nem helytálló tehát felperesnek az az érvelése^ hogy az I. rendű alperesnek szóbanlévő ráutaló tényei legfeljebb csak a vá lasztottbírósági ítéletnek és így harmadik személyek (a választott bírák) cselekményei a bírói ítélet jogi természetével ellenkező és így figyelembe nem vehető jóváhagyását jelenti csupán. Igaz ugyan, hogy a választottbíróság csak oly választottbíróságí szerződés alapján járhat el és hozhat ítéletet, amely az eljárás és az ítélethozatal időpontjában érvényes. Ebből azonban nem következik, hogy a kiskorú által kötött választottbíróságí szerződés jóváhagyása csak az ítélet meghozataláig történhetik meg érvényesen ; és nincs olyan jogszabály, mely az ily szerződés utólagos jóváhagyásának idejét ekként korlátozná. A fellebbezési bíróság tehát a