Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1943 / 6. szám - Jegyzetek a pengő értékállandósága problémájához
132 Erdélyt Poé«l«* III. A kir Kúriának fent ismertetett, az aranypengőrendeletek értelmezésén nyugvó állásfoglalásának indokai csak egy ponton hagynak kétséget: nem foglalkozik a kir. Kúria a 4560-1931. M. E. sz. r. 6. szakaszának 1. bek. mondata jelentőségével. A felhívott rendelet 6. §. U bek. a következőképpen szól: „A jelen rendelet szerint aranypengőn 0.26315780 gramm finom aranyat kell érteni, melynek egyenértékét a pengőérték törvényes fizetési eszközeiben kell megfizetni. Mindaddig, mig a fizetendő egyenérték finom kilogrammonként 3760 pengőt meghalad, de 3840 pengőt nem ér el, egy aranypengő fejében egy pengőt kell törvényes fizetési eszközökben fizetni". Ezen rendelethely oly értelmezésre ad alapos alkalmat, miszerint az arany finom kilogrammjának 80 pengős körben mozgó változása tehát cca. 2 és fél százalékos változás az, ami nem érzékelhető diszparitásként, azaz egy aranypengő fejében csak addig köteles bárki egy pengőt elfogadni, mig 1 kg. finom arany ára 3840 pengőt el nem éri. Köztudomású viszont, hogy a finom arany kilógrammja a 3840 pengőt régen meghaladta. A 4560-1931. M. E. sz. r. 6. §. 1. bek. 2. mondatában foglalt rendelkezés mindenesetre támadófelületet ad a kir. kúria fent taglalt rendeletmagyarázatával és arra épitett valórizációellenes álláspontjával szemben és ellentétben látszik lenni a két rendelkezés, t- i. az itt idézett rendelethely a fent kifejtett tartalmú 4600—1931. M. E. számú r. 3. szakaszával, mivel pedig egyrészt súlyos érdekek fűződnek ahoz, hogy a kétérthetőség eme — nemcsak a közösségre de egyesekre nézve is létfontosságú kérdésben ne legyen, annak eloszlatása törvényhozási uton lenne indokolt. Alapos ez az óhaj a fent kifejtetteken túlmenően azért is mert a jelenlegi kúriai gyakorlat indokaival szembevetett rendelkezés alkalmat adhat a birói gyakorlat megfordulására, ez viszont jogbizonytalanságot szül. Külön veszélyt jelent ez a gyakorlati jogászok közül éppen az ügyvédekre és közjegyzőkre, akik az ügyletek jogi formába öntői, s ily alkalmakkor állandóan kénytelenek állást foglalni atekintetben, hogy jogászi redutációjukat