Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 5. szám - Az 1440/1941. M. E. sz. rendelet 6. §-a alapján indítható perek határideje és joghatálya

111 az alperes ilyen felelős üzletveze= tőként - ennek tudta és beleegyezése nélkül - A felperest jelentette be és több éven át ilyen minőségben a felperest szerepelteti e. Alperesnek ez az eljárása a felperesre nézve kétségtelenül jog= ellenes volt, mert a felperes a bejelentéshez hozzájárulni, az azzal kapcsolatos súlyos büntető és magánjogi fqjelősséget elvállalni ellenérték nélkül nem tartozott, annak ily elvállalása nem is védelmezhető, a perben pedig nincs adat arra, hogy a felperes azt ingyen megtette volna. Az alperesnek az az eljárása, hogy a felperest megkérdezése nélkül jelentette be, felelős üzletvezetőnek, nyílván az ellenszolgáltatás igénylésének kijátszását célozta s mint rosszhiszemű eljárás — kártérítési kötelezettséget von maga után, mégpedig annak az összegnek erejéig, amelyet a felperes fe= lelős üzletvezetői bejelentéséért elenértékként kaphatott volna. Az alperes azonfelül a felperesnek az ő tudta és beleegyezése nélkül üzletvezetőként történt bejelentésével - a felperes nevét és képesítését jogtalanul felhasználva ennek személyiségi jogát is megsértette. Minthogy ekként az alperesnek eljárása ugy vagyoni kártérítésre kötelezésre, mint az eset körülményeire tekintettel arra is ala~ pul szolgál, hogy a felperes a nem vagyoni kárért is a méltányosság által megkívánt megfelelő pénzbeli kártérítést - elégtételt - követelhessen : ezért a kír. Kuría az alperest a Pp. 271. §-a alapján vagyoni kártérítés és nem vagyoni kár címén, vagyis mindkét jogcímen együttes összegként megállapított kártérítési tőkében stb. elmarasztalta. (A m. kír. Kúria P. II. 3Ó771942. sz. határozatából.) 45. Baleseti kártérítés felemelése iránti igényelbírálása. A Pp. 413. § értelmezése. Az arany pengő rendelet értelmezése. A felperesek a baleset folytáa eltartójukat vesztették el és az ebből eredő káruk megtérítéséül részükre a bíróság a járadékot ítélt meg. A járadék összegének megállapításánál alapul egyedül az szolgált, hogy az elhaltnak a baleset idejében mennyi volt a keresete és mennyit fordított ebből a felperesek eltartására. Ezek voltak tehát azok a körülmények, amelynek az ítélethozatal óta eltelt időben bekövetkezett lényeges megváltozása a Pp. 4Í3. §-a szerint alapul szolgálhat a felperesek részére kártérítésként megítélt szolgáltatás megállapított mennyiségének megváltoztatására. A dolog természete szerint azonban sem az elhaltnak a baleset idejében volt keresetében, sem annak a felperesek eltartására fordított mérvében nem állhatott be változás annak folytán, hogy az elhalthoz hasonló foglalkozású alkalmazottak munkabérét a baleset után kiadott kormányrendeletek emelték, mert a magasabb jövedelmet az elhalt már nem érte el. Ennélfogva az említett kormányrendeletekben foglalt munkabérrendezés alapján a felperesek részére megítélt járadék összegét