Erdélyi jogélet, 1942 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 4. szám

kimondja, hogy „a már folya­matban lévő perujítási eljárást foly­tatni kell akkor is, ha az a ma­gyar jog szabályai szerint ki volna zárva", mig 51. $=ában akként rendel­kezik, hogy a „magyar jog sza­bályai szerint perújításnak van helye - akkor is, ha a román jog sze­rint a perújítás ki volna zárva". A két rendelethely egybeveté­séből nyilvánvaló, hogy nem le­het a perújításnak akadálya az, ha az egyik, akár a másik jog­rendszer vonatkozó szabályai sze­rint a perújításnak helye ugyan nincs, de akár a magyar, akár a román jog a perújítást meg­engedi. amiből következik, hogy ameny* nyíben a román jog szerint a per­újítás ki is van zárva, ellenben a magyar jog szabályai értelmében nincs akadálya annak, hogy az érdekelt fél perújítással élhessen: a magyar kir. minisztérium 822o­194o. M. E- számú rendeletének 194o. évi november hó £0-ík nap­ján történt hatályba lépése előtt valamely román biróság előtt folyamatba tett perujítási keresetet a? eljárás folytatásara hivatott magyar biróság azon a cimen, hogy a jog a perújítást kizárja, ­vissza nem utasíthatja. Az adott esetben tehát nincs jelentősége annak, vájjon a román semmítőszéki törvény 93. §-ának rendelkezése szerint van-e az alap­perbeli határozat ellen perújításnak helye, illetőleg ez a jogorvoslat ki van-e zárva, mert amennyiben a felhívott rendelet értelmében a ma­gyar jog szerint a perújítás meg van engedve, ez a rendelkezés a román jogszabály rendelkezésétől függet­lenül alkalmazandó. Ebből az ok­ból tehát nincs szükség annak a vizsgálatára, hogy a román tör­vény idézett rendelkezésének mily értelem tulajdonítandó. Mivel pedig a perujító alperes az alapperben hozott itélet meg­döntése céljából - az alkalmazandó magyar jognak, - a Pp. 5ó3. §-ának 11. és 12. pontjaiban kö­rülirt bizonyítékokra hivatkozott, tehát oly bizonyítékokra, amelyek alapján a perújításnak esetleg helye [ehet, jogszabályt sért a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amellyel az előterjesztett bizonyítékok vizs­gálata nélkül a perujítási keresetet a felhívott román jogszabályra való utalással hivatalból vissza­utasította. A kifejtettek értelmében tehát a fellebb ezési bíróság ítéletének megváltoztatásával ezt a bírósá­got, mint a román fellebbviteli bíróságnak megfelelő magyar bíró­ságot (l. a rendelet 51. §-ának 1. bekezdését és az 5. §. első be­kezdését) áz eljárás folytatására és ujabb határozathozatalra uta­sítani kellett. (Kir. Kúria P. 1421­1941 sz.) 29. ítélt dolog jellesével bir-e a kir. járásbíróságnak a 7980 -Í940. M. E. 6. §«a alapján hosott, a büntető eljá« rás megindítását vagy folytatását mel­lőző határozata ? Vádlottak 1938. január 1-én megverték sértettet s ennek alap­ján könnyű testi sértés miatt bün­tető eljárás indult a d.-i román járásbíróság előtt. Az 194o-ben még folyamatban levő eljárás foly­tatásának mellőzését mondotta ki a főhatalomváttozás után a d-i kir. járásbíróság. Időközben a sér­tett meghalt s hozzátartozói új or­vosi látlelet és kórházi bizonyít-

Next

/
Oldalképek
Tartalom