Erdélyi jogélet, 1942 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 4. szám

kimondja, hogy „a már folyamatban lévő perujítási eljárást folytatni kell akkor is, ha az a magyar jog szabályai szerint ki volna zárva", mig 51. $=ában akként rendelkezik, hogy a „magyar jog szabályai szerint perújításnak van helye - akkor is, ha a román jog szerint a perújítás ki volna zárva". A két rendelethely egybevetéséből nyilvánvaló, hogy nem lehet a perújításnak akadálya az, ha az egyik, akár a másik jogrendszer vonatkozó szabályai szerint a perújításnak helye ugyan nincs, de akár a magyar, akár a román jog a perújítást megengedi. amiből következik, hogy ameny* nyíben a román jog szerint a perújítás ki is van zárva, ellenben a magyar jog szabályai értelmében nincs akadálya annak, hogy az érdekelt fél perújítással élhessen: a magyar kir. minisztérium 822o194o. M. E- számú rendeletének 194o. évi november hó £0-ík napján történt hatályba lépése előtt valamely román biróság előtt folyamatba tett perujítási keresetet a? eljárás folytatásara hivatott magyar biróság azon a cimen, hogy a jog a perújítást kizárja, vissza nem utasíthatja. Az adott esetben tehát nincs jelentősége annak, vájjon a román semmítőszéki törvény 93. §-ának rendelkezése szerint van-e az alapperbeli határozat ellen perújításnak helye, illetőleg ez a jogorvoslat ki van-e zárva, mert amennyiben a felhívott rendelet értelmében a magyar jog szerint a perújítás meg van engedve, ez a rendelkezés a román jogszabály rendelkezésétől függetlenül alkalmazandó. Ebből az okból tehát nincs szükség annak a vizsgálatára, hogy a román törvény idézett rendelkezésének mily értelem tulajdonítandó. Mivel pedig a perujító alperes az alapperben hozott itélet megdöntése céljából - az alkalmazandó magyar jognak, - a Pp. 5ó3. §-ának 11. és 12. pontjaiban körülirt bizonyítékokra hivatkozott, tehát oly bizonyítékokra, amelyek alapján a perújításnak esetleg helye [ehet, jogszabályt sért a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amellyel az előterjesztett bizonyítékok vizsgálata nélkül a perujítási keresetet a felhívott román jogszabályra való utalással hivatalból visszautasította. A kifejtettek értelmében tehát a fellebb ezési bíróság ítéletének megváltoztatásával ezt a bíróságot, mint a román fellebbviteli bíróságnak megfelelő magyar bíróságot (l. a rendelet 51. §-ának 1. bekezdését és az 5. §. első bekezdését) áz eljárás folytatására és ujabb határozathozatalra utasítani kellett. (Kir. Kúria P. 14211941 sz.) 29. ítélt dolog jellesével bir-e a kir. járásbíróságnak a 7980 -Í940. M. E. 6. §«a alapján hosott, a büntető eljá« rás megindítását vagy folytatását mellőző határozata ? Vádlottak 1938. január 1-én megverték sértettet s ennek alapján könnyű testi sértés miatt büntető eljárás indult a d.-i román járásbíróság előtt. Az 194o-ben még folyamatban levő eljárás folytatásának mellőzését mondotta ki a főhatalomváttozás után a d-i kir. járásbíróság. Időközben a sértett meghalt s hozzátartozói új orvosi látlelet és kórházi bizonyít-