Erdélyi jogélet, 1942 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 4. szám

80 vány?alapján új feljelentéssel fordultak a cUi i leír. törvényszékhez. Az elsőfokú bíróság vádlottakat a vádbeli bűncselekmény alól A Bp. 32Ó. §=ának 1. és 3. pontjának 3. tétele alapján azon a címen mentette fel, hogy a d=i kir. járásbíróságnak 1941. évi február hó 11-én hozott végzése vádlottakkalszemben büntethetőséget megszüntető körülmény s ítélt dolog jellegével bír. A kir. ítélőtábla megítélése szerint azonban az eljárás tárgyát képező esetben vádlottak felmen= tésének jogi alapjául egyedül a Bp. 32ó. §. 3. p. első tétele szolgálhat. A hivatkozott rendelet 4. §=a ugyanis egész világosan és határozottan akként rendelkezik, hogy az erdélyi területen a főhatalom átvételének napja előtt elkövetett büntetendő cselekmény miatt, a szakaszban szabályozott esetekben a magyar igazságügyi hatóságok a magyar eljárási szabályok szerint büntető-eljárást indítanak, hacsak az eljárás megindítását a rendelet 6. §-ában meghatározott okok valamelyike vagy törvény^ ben meghatározott más ok ki nem zárja. Ezt az álláspontot erősíti meg ugyancsak a rendelet ó. §-ának szóhasználata is, amikor első bekezdésében azt mondja, hogy a §. 1. és 3. pontjában meghatározott esetekben nem. lehet az el;á>= rást megindítani} továbbá utolsó bekezdése, amikor ugy rendelkezik, hogy: ha a bűnvádi eljárást kizáró valamelyes ok forog fenn/ törvényszéki hatáskörbe tartozó ügyben a kir. ügyészség, járásbírósági hatáskörbe tartozó ügyekben a királyi járásbíróság, a körülmények megállapítása után az eljárás megindítását mellőzi. Vádlpttak ellen nem vitásan á d.»í román járásbíróság előtt kőnynyü testi sértés vétsége miatt büntető eljárás indult meg 1938. év folyamán a sértett feljelentése alapján, mely eljárás azonban a román büntetőhatóság részéről befejezést nem nyert s igy a 798o-194o. A4. E. sz. rendelet 4. és ó. §-a értelmében a d -i magyar kir. járásbíróságnak 1941. február 11-én hozott végzése á hivatkozott rendelet ó. §. 1. pontja alapján azért mellőzte az eljárás megindítását, mert a cselekménvt csekély jelentőségűnek találta s' megítélése szerint a közrendet számbavehetően nem sértette/Mármost, ha akár a büntett'i mínősitést, akár pedig az elsőbiróság által leszögezett vétségi minősítést vesszük is alapul, a változott uj tényállás alapján nem mondhatjuk már eleve azt erről a súlyosabb minősítésű cselekményről, hogy az csekély jelentőségű, miként azt a d.-í kir. járásbíróságnak fennt hivatkozott, az eljárást mellőző végzése á vádlottakat addig terhelő könnyű testi sértés vétségével szemben megállapította. Éppen ezért a kir. ítélőtábla a? elsőfokú biróságnak az újrafelvételi eljárás [ehetősége tárgyában kifejtett jogi felfogását nem osztja s ezzel ellentétben megállapítja, hogy az eljárásnak ujráfelvétel alakjában történő folytatására igenis lehetőség van, még pedig a Bp. 445. §=a alapján, miután az eljárás alapját képező esetben az eljárás a Bp. 444. §=ában nem említett okból volt jogerősen megszüntetve (mellőzve), viszont a kir. ügyész* nek módjában áll uj terhelő bizonyítékokat szolgáltatni a vádlottak cselekményeinek súlyosabb eredt ménye tekintetében s vádlottaknak ebben .való bűnössége mellett. (Ko- • lossvárt kir. ítélőtábla -1942.SJJ.)