Erdélyi jogélet, 1942 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 3. szám - A Pp. 110. §-a alapján eljáró igazolatlan perbeli képviselő jogköre

gatlant, mert hiszen ő még annyit sem fizetett az "ingatlanért. Mindezeknél fogva a bíróság határozatát feloldja és további eljárásra utasítja. (A4arosvásárhelyi kir. ítélőtábla P. II. 1 £08-1941 sz. határozatából.) 12. Elévülés bizonyítása. Felperesek keresetükben a néhai anyai nagyszülőik után az elhalt édesanyjuk jogán kérték alperesnek kötelezését arra, hogy adja neki ki a kőtelesrészt, mivel az alperes és nagyszülők között létre= jött - ajándékozási szerződést burkoló - színleges adásvételi szerződéssel, a felperesek kötelesrészének megsértésével szerezte meg alperes a nagyszülők ingatlanait, igy a s-erződés felperesek kötelesrészét sértő részében hatálytalan. Alperes védekezésében hivatkozik arra, hogy felperesek nagyszülei - az örökhagyók 1922. ill. 1929. évben elhaláloztak az O. P. T. K. hatálya alatt volt román megszállás alá tartozott területen, tehát felperesek igénye 1941-ben, a kereset benyújtásakor már elévült. Felperesek arra hivatkoznak, hogy a román megszállás ideje alatt az akkori A/lagyarország területén laktak és így nem tudtak a megszállott területen történtekről. I. bíróság az elévülési kifogásnak helyt ad és felpereseket keresetükkel elutasítja. Felperesek fellebbezéssel élnek. A fellebbezés elbírálása kapcsán a kir. ítélőtábla az elévülési kifogással kapkapcsolatosan az h bíróság álláspontját tévesnek minősíti, mert : A Magyar Szent Koronához visszacsatolt keleti es erdélyi területin a magyar magánjog kötelmi jogi szabályait hatályba léptető 54ÓO-1941 M. E. sz. r. ó. §=a a rendelet hatályba lépése (1941 évi július 24.) előtt kötött ajándékozási szerződés tekintetében is hatályon kivül helyezte az Optkvnek a jelen esetre vonatkozó 951. és 1487. §§-ait, de a rendelet 9. ^=ának 1. bekezdésében foglalt azzal a kivétellel, hogy a rendelet hatályba lépéséig befejezett elévü= lés hatályát nem érinti az, hogy a hatálybalépő jogszabályok az elévülésre a hatályon kívül helyezett jogszabályokban meghatározott elévülési időnél hosszabb elévülési időt állapítanak meg. Adott esetben az Optk. 1487. §-ában megszabott rövid ebb(3 evu elévülési határidő megkezdődését és annak a kereset beadása napjáig megtörtént befejezését a Pp- 2Ó9. §=a értelmében az alperes volt kö= teles bizonyítani, tekintettel arra, hogy a per nem vitás adatai szerint az örökhagyó nagyszülők 1922 és ill. 1929. évben az akkor román megszállás alatt állott Gycrgyóremete községben haltak el a felperesek pedig az akkori Magyarország területéhez tartozó Hajdúböszörmény városban laktak s így az alperes volt köteles bizonyítani azt, hogy örökhagyó nagyszülők elhalálozásáról, valamint a keresetben előadott ajándékozási szerződés létezésről felperesek a kereset beadása előtt már 3 évet meghaladó időben tudomással birtak. Minthogy pedig a per adatai szerint alperes ezt bizonyítani meg sem kísérelte, ezért téves az I. bíróság ítéletének alapját képező az a megállapítás, hogy a felperesek kereseti joga az Optkv. 1487 §-b an megszabott elévülési határidőnek