Erdélyi jogélet, 1942 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 3. szám - Az 1440/1941. M. E. számú rendelet 6-11. §§-ainak és az ezek alkalmazása körül kialakult nézeteknek és bírói gyakorlatnak ismertetése [1. r.]

következetességgel a legkülörabözőbb intézkedéseit, amelyek a magyarság lelki erejét a legkeményebb próba elé állították s ittélni akarását sokaknak lehetetlenné, másoknak pedig kinosan nehézzé tették. Tömegesen fosztotta meg a magyar tisztviselőket állásuktól, — a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi téren működőknek is igen sok esetben lehetetlenné tette, hogy foglalkozási körükben megmaradhassanak. A harmadrendíí állampolgárság érzete s a reménytelen jövő az itt élő magyarság tekintélyes számát szülőföldje elhagyására kényszerítette. Az ittmaradottak megélhetése a lépten-nyomon alkalmazott mostoha intézkedések és bánásmód következtében napról-napra nehezebbé vált. Mindezek a körülmények, valamint a megszállott területre szóló speciális román földreform-törvény kilátásba helyezett közeli életbeléptetése, amely törvény minden magyar birtokot fenyegetett, de az eltávozókét elsősorban, — arra kényszerítették a megszállott terület magyarságát, hogy tömegesen bocsássák árúba ingatlanaikat. Az évekig tartó lakásrekvirálások miatt a háztulajdonosok helyzete is nagyon megnehezült, különösen a városi ingatlanok tekintetében. A rövid idő múlva életbeléptetett erdélyi román agráf-törvény rengeteg magyar földbirtokot sajátított ki elképpesztően alacsony s csak román állami értékpapírokkal fizetett áron és az így elvett földek nagy részét olyan románoknak adták tulajdonul, akik megfelelő gazdasági felszerelés és rátermettség hiányában alig vagy sehogysem tudták megművelni azokat és így ezek részint ezért, részint a meg nem tarthatás előérzete folytán igyekeztek csakhamar eladni a kapott földeket. Az agrár kisajátítások még be sem fejeződtek s jött az 1923. évi román alkotmánytörvény 18. szakaszának az a rendelkezése, mely szerint Romániában csak román állampolgárok szerezhetnek és birhatnak bármely cimen falusi ingatlanokat. Ez a rendelkezés a szülőik vagy más rokonaik után öröklésre hivatott vagy egyébként itt falusi földbirtokkal rendelkező s Csonka-Magyarországba repatriált magyarokat jelentékeny számban arra kényszerítette, hogy földbirtokaikat a román állampolgárságú örököstársaiknak vagy idegeneknek eladják. Ezután következett a közadók évről-évre fokozódó terhe, azok könyörtelen behajtása, a lej értékének fokozatos romlása, a kamatok 50%-ot