Duna népe, 1938 (4. évfolyam, 1. szám)

1938 / 1. szám - Olaszország és a Dunamedence gazdasági kapcsolatai

/ OLASZORSZÁG ÉS A DUNAMEDENCE GAZDASÁGI KAPCSOLATAI Olaszország a Dunamedencével szoros gazdasági kapcsolatra utalt terület. Már maga a szomszédi viszony is sok szállal fűzi Olaszországot a Dunavölgyhöz. Mint tipikus tengerparti ország, a túlnyomóan kontinentális dunai területtel komplementer viszonyban van a tengernyujtotta lehetőségek révén is. A délibb fekvésű, melegebb éghajlatú, mediterrán Olaszországot a középeurópai jellegű, északibb Dunavölgygyel más földrajzi különbségek is együttműködésre késztetik. Nem is szólva arról, hogy Olaszország természeti és művészeti szépségei, műkincsei s a pápaság római székhelye szintén mind lendítői az Olaszország és a Dunamedence közti kapcsolatok szellemi és lelki téren való elmélyülésének s az idegenforgalom élénkségének. Nem véletlen, hogy már az ősi római birodalom észak felé fordította arcát s kereste az utat a Duniavölgye felé. S nem csoda, ha a történelem későbbi folyamán is összefonódik az olasz és a dunavölgyi népek sorsa és ha éppen a Dunavölgy centrális állama, Magyarország sokszor küzd Olaszországgal azonos eszmékért és célokért. E sorokban az olasz-dunavölgyi kapcsolatoknak csak gazdasági, elsősorban külkereskedelmi szempontból való vizsgálatára szorítkozunk. Olaszország nagy szerephez jutott a Dunamedence gazdasági problémájának megoldására irányuló törekvésekben. Azok között a tervek között, melyek a dunai konföderációt, vagy a dunavölgyi államok szorosabb gazdasági együttműködését akarták megvalósítani, legtöbb sikert az olasz kezdeményezés ért el. Ennek magyarázata, hogy ez a terv, helyes gyakorlati elgondolással, a két központi dunavölgyi államra, Magyarországra és Ausztriára építi fel iá Dunavölgy gazdasági rendezését. E két — egymást iskolapéldaszerűen kiegészítő — államban ismeri fel az olasz megoldás a további kooperáció kulcsát, miután a gazdasági terápia elvégzésére a Kisantant gazdaságilag kevésbé létjogosult szövetsége hasztalan tett erőfeszítéseket. Míg a francia-cseh dunakönföderációs tervek mind abból a meggondolásból indultak ki, hogy a Kisantant gazdaságilag össze nem hangolható területét Magyarország és Ausztria belépésével kell életképessé tenni, az olasz dunai terv joggal helyezkedett arra az álláspontra, hogy a dunai rendezésnél Magyarország és Ausztria egészséges gazdasági együtteséből kell kiindulni, amely a környező államokat összekötő útvonalaknak is ura. Olaszország helyesen látta meg azt is, hogy a Dunamedence mostani politikai atmoszférájában sok államot átfogó, kollektív, szerves együttműködési formulákat nehéz megvalósítani, hiszen a Tardieu-terv hibája is az volt, hogy egyszerre sok érdeket kívánt összeegyeztetni. Az olasz recept a kétoldalú szerződésekre helyezi a súlyt s ezek hálózatából igyekszik kiépíteni a nagyobb területek gazdasági együttműködését. Olaszországnak dunavölgyi gazdasági problémák iránti érdeklődése megnövekedésével kapcsolatos az ország külforgalmának erős élénkülése a Dunavölgyével s általában Közép-Európával. Ez következménye annak is, hogy & dunai államok két csoportja közti politikai ellentét meglazította a Dunavölgy belső gazdasági kapcsolatait. A dunai államok egymásközti árucseréje összeszűkült s az így kieső forgalom a Dunavölgyön kívül, főleg Olaszországgal és Németországgal bonyolódik le, amelyeknek piacai megszélesbültek a dunavölgyi országok felé. Olaszország külkereskedelmi forgalmában Magyarország ofkozódó mértékben vesz részt s az összforgalmat tekintve ugyanez áll az egész Dunamedencére is. A Dunamedence öt állama: Magyarország, Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, és Románia együtt 1920-ban még csak 4.3%-kai szerepelt Olaszország behozatalában. A következő években ez az arány kétszeresre, majd háromszorosra emelkedik s 1935-ben 12.4%-ot tesz ki, a szankciós 1936. évben pedig a Dunavölgy részesedése 15-5%-ra ugrik fel. Olaszország kivitelében a dunai öt állam együttesének részesedése már nem mutat ilyen határozott irányvonalat, a háborúutáni évek folyamán 7—l5% közt ingadozott s 1936-ban is csak 7.9% volt. Ez mindenesetre előnyös jelenség a dunai államok szempontjából. A dunai államoknak Olaszország egyre javuló piaca, viszont az olasz áruk törekvése a dunai államok piaicaira kevésbé erős. Igen erőteljes Olaszország áruforgalmának fejlődése a Dunamedencével szomszédos Németország felé is. Németország 1920-ban csak 4.5%-kai részesedett Olaszország behozatalában, illetve kivitelében. Ez az arány évről-évre fokozódva, 1935-ben Olaszország egész behozatalában 18-3, 1936-ban 26.4%-ra emelkedett. Olaszország kivitelében pedig Németország részesedése 1935-ben 16.2, 1036-ban 19.5% volt. Tehát Németország egymagában nagyobb forgalmat bonyolít le Olaszországgal, mint a jJunamedence öt állama együttvéve. A Dunavölgye és a Dunakörnyéke az olasz forgalomban főszerepet vitt nagy államoktól (Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország) egyre nagyobb teret hódított el. Korábban, közvetlenül a háború után, ez utóbbi nagy államok és a Tengerentúl mintegy 90%-kal szerepeltek Olaszország behozatalában, részesedésük most már csak kétharmadát teszi az eddiginek. Mindez érthetővé teszi, menynyire fontos partnere lett Olaszország Németországnak s a dunai területnek a gazdasági együttműködésben s egyúttal gazdasági indokát adja a Róma—Berlin politikai tengely kialakulásának. 1. Olaszország külkereskedelme 1936-ban. Behoz . Kivit, Behoz. Kivit. Behoz • (—) Ország kivit. ( + ) többlet százalékban millió lírában Magyarország 3.7 2.1 219.6 112.4 — 107-2 Ausztria 6.2 3.5 368.8 191.3 — 177.5 Együtt 9.9 5-6 588.4 303.7 — 284.7 Cseh-Szlovákia 0.8 1.1 49.4 58.4 + 9.0 1.1 0.8 68.3 45.0 — 23.3 Románia 3.7 0.4 220.9 20.3 — 200.6 Kisantant együtt ... 5.6 2-3 338.6 123-7 — 214.9 A dunai 5 állam összes. 15.5 7.9 927.0 427.4 499.6 Németország 26.4 19-5 1.584.1 1.061.0 523.1 Egyesült Államok ... 14.9 10-0 892.4 546.9 — 345.5 Eritrea 0.5 19.1 32.2 1.043.5 + 1 .011.3 Olaszország egész áruforgalma 1000 1000 5.994.0 5.454.0 — 5400 9