Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 6. szám - A magyar fiatalság és Ausztria

Á magyar fiatalság és Ausztria A magyar fiatalság a monarchia felbomlása után hosszú ideiig kevés érdeklődést mutatott Ausztuia iránt. Alig voltak oly kulturális vagy szociális vonatkozású események, melyek vonzották, gondolkoztatták volna, vitára indították vagy helyeslésre. A köztársasági Ausztria a najgy német tenger szélén csak egy határállomásnak látszott s mint egy nagy vízfelületnek fodra ringott a keleti Mark-bn. Mc't ezidőtáit (nem volt önálló osztrák szellemiség, művészet, politika, lélek, semmi oly támaszpont, ami megragadta a kutatók tekintetét. S ha egy-egy igazán nagy osztrák férfiú, mint például Seipel Ignác, élt s hatott országában, abból a határon túlról csak azt lehetett látni, hogy ott egy igazán emberfölötti nagyságú szereplő áll a történelem színpadán, akinek folytonosan nagy küzdelmei vannak; de te sok küzdelemből nehezen lehetett látni alkotó s cselekvő nagyságát. Több, mint egy évtized húllott így ki a két nemzet, a magyarnak s az osztráknak kölcsönös életéből s egymás iránt való érdeklődéséből. Aki gyorsan vél ítéletet formálni, az talán kárt és sok veszteséget is találhat ebben. Két, oly sokáig együtt élt s dolgozott nemzet, épp ily nehéz időkben, amilyen a háború utáni volt, területben, népességben, erőben megfogyva, ahelyett, hogy egymást támogatta volna tovább is, teljesen szétszakadt s közömbösen állott egymás mellett, Aki azonban nemcsak erre néz, hanem a történeti szempontokat is figyelembe veszi s az ujabb magyar és osztrák barátságot nem pillanatokra vagy évekre akar- _ ja, az azt fogja mondani, hogy sokkal nagyobbak talán az előnyei ennek a több, mint évtizedig tartott közömbösségnek, mint a hátrányai. Amit esetleg mulasztottak, az fokozott munkával bepótolható, azonban történeti tény s tagadhatatlan, hogy a régebbi időben voltak a két nemzet közt villongások, gyakori súrlódások, nemzeti sérelmek, amelyek ebben az időközben teljesen eltűntek- A két nemzet gondolkodása teljesen immunizálódott ezektől. S miközben ez az ujabb, tisztúltabb, világosabb légkör feltárult a két ország lelke között, — itt is és ott is felnövekedett az új nemzedék, amely jövendő kapcsolatait immáron tisztán és félreértésektől mentesen építheti ki s szilárdíthatja meg. Az 1930-as évek ota mar nemcsak politikailag ötvöződött a két ország barátsága, hanem szellemi téren is érdemes munkásságot állapíthatunk meg; s örvendetesen épp a magyar fiatalságnak tagjai részéről. Fel fogunk sorolni számos munkát s írót, mielőtt azonban az egyes mozzanatokat említenők, meg akarjuk állapítani az ő érdeklődésüknek a szellemi irányait. Ez maga után von még egy előző feladatot: ismertetnünk kell a magyar fiatalság érdeklődését általában is, mert ennek egyes szálai vezetnek az osztrák érdeklődéshez. A század első évtizedeiben az irodalom főtémája, abban vívódott s emésztődött. Ma a társadalomkutatás, a szociológia képezi érdeklődésének alapját. A fiatalságnak, a társadalom legelevenebb s legreagálóbb1 rétegének a figyelme az egyéni létformákról a közösségi felé tolódott át, az esztétikumról a gazdasági s szociális kérdésekre. 1 Három fő kérdése a magyar fiatalságnak: a magyarság, a vallási megújulás s Középeurópa. A magyarság problémakörében több kérdés merül fel; főtémája a falukérdés. Ennek tulajdonított a legnagyobb fontosságot, a falu emberének, egészségügynek, kulturális és társadalmi viszonyainak; ezek kutatásának szentelt sok időt. Hosszú éveken át uralkodott ez a téma az egyetemek, a diákintemátusok s az ifjúsági egyesületek munkásságában. Kisebb-nagyobb csoportokban napokra, néha hetekre kivonultak egyegy helységbe, közelebb vagy távolabb eső faluba s leplezetlenül, de tárgyilagosságra törekedve ,s szinte fanatikus hittel írták le mindazt, amit láttak. Száz és százszámra készültek füzetekben s könyvekben a szociográfiai munkák, melyek mind az egyes falvak életét, szociális képét festették le. A magyarság problémakörébe tartozik s szintén nagy mozgató erővel s jelentőséggel bír, — a cseh-, román, s jugoszláv területeken élő magyar lakosság sor. sa. Oly sok küzdelmet kell vívnia fenntartásáért az itt élő magyarságnak, mint u. n- kisebbségi népnek, hogy a magyarországi fiatalság' fontos kötelességének étfezte, hogy ezek sorsát állandóan figyelemmel kiisérje. Igen sok tanulmány s könyv jelent meg ezekről, melyeknek az a konklúziója: nem elég, ha tiltakozunk a sérelmek ellen, dolgoznunk is kell. Szenteljünk minél nagyobb érdeklődést véreinknek, lássák, nincsenek elhagyatva. Együttérzésünk fog erőt adni, hogy lehető legyen fennmaradásuk: gazdasági s kulturális megerősödés útján. Ugyancsak a magyarság gondolatkörébe tartozik, de legkésőbb merült fel: az alkotmányvédelem gondolata. A napi politika bizonyos irányzata tette Szükségessé s váltotta ki ezt a mozgalmat. A jogilag is képzett s szociálisan fogékony fiatalság egy számra kisebb, de tudományos irodalomban már végzett munkásságánál fogva ismert csoportja vívta meg ezt a harcot, melynek országos vonatkozásban is két nagy jelentősége volt. Egyrészt az idősebb nemzedéket is felrázta letargiájából, aktívvá tette az alkotmányért való küzdelemben, másrészt új lendületet adott mindennemű ifjúsági munkának s mozgalomnak. A magyarság gondolatköre mellett a vallási megújhodás volt a második fő gondolata az ifjúságnak, s különösképpen a katholikum- A francia neokatolicizmus váltotta ki ezt az irányt s esztétikumával szinte spirituális forradalmat keltett. Két folyóirat: a Korunk Szava s Az Uj Kor képviselik ezt az irányt s egy évnegyedes kiadvány a Vigília, Ez az áramlat a szociális gondolat iránt is igen fogékonynak mutatkozott s ebben találkozott a fiatal magyar reformátusság lapjával, a Magyar Ut-tal. Ez a lap, vallásos hangsúlya mellett a dunavölgyi kérdésekkel is buzgón foglalkozik. Ezzel el is érkeztünk a legátfogóbb s ujabban igen nagy hatást keltő eszméhez, a dunavölgyi problémához. Fiatalságunk ezt gazdag változatossággal igyekszik megoldani. Két alapformára vezethető vissza. Mindkét irány sok különböző részletmegoldásnak adhat teret, sőt össze is folyik gyakran. A két út: az ember s a szellem útja. Az amelyik az embert tekinti megoldása középpontjának, ez a középeurópai népek, emberek, dolgozó milliók, az egyének s családok, — a polgárok békéjét s a közeledés felebaráti gesztusát keresi. Az az irány, mely a szellem oldaláról akarja e földrész kérdéseit megoldani, az az igen magas színvónalú folyóiratában, az Apolló-ban, felelevenített egy antik középeurópai humanizmust. Ez terjeszt derűt,