Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 6. szám - A dunavölgyi három szövetség

AníKologie de la Poésie Hongroise (par Jean Hankiss et L, Molnos-Muller) (Ediíions du Sagiíéaire, Páris) Hankiss Jánosnak, a debreceni egyetem kiváló francia professzorának r;sak nem régen jelent meg egy igen érdekes kis könyve a Külügyi Társaság kiadásában a kulturdiplomácia feladatairól. S csakugyan senki sem hivatottabb erről a témáról beszélni Magyarországon, mint Hankiss, aki közel egy évtizede járja fáradhatatlanul a külföldet, hogy előadásaival felkeltse a nyugati államok fokozottabb érdeklődését a magyar kulturélet iránt. Francia nyelvű előadásaival és cikkeivel a magyar-francia kulturkapcsolatok kiépítése körül kifejtett munkássága hasonlatos azoknak a román és (szláv tudósok nak munkájához, akik háború előtt oly gyakran keresték fel a francia fővárost, hogy tudományos és irodalmi téren barátokat szerezzenek nemzeteiknek. Hankiss tisztán látja, hogy egy nemzet tekintélyéről és értékéről kulturális eszközökkel sokkal könnylebben meg lehet győzni egy idegen nemzetet, mint politikaiakkal s igy a magyar szellemi propaganda első komoly úttörőjének joggal lehet őt tekinteni. Molnos-Müller-rel most kiadott magyar költői anthológiája szintén ennek a fontos és nemes missziónak érdekében látott napvilágot. A Mária-siralomtól, Zrínyitől és a kuruc költészet termékeitől napjainkig .vagyis Tóth Arpádfe foglalta egységbeia magyar költészet remekeit e kbtel; közel kitencven magyar költőt vonultatott fel legjellemzőbb alkotásaikkal és rövid életrajzi adataikkal együtt s mindezek kiegészítéseként a magyar népköltészet pár jellemző alkotását is beillesztette ebbe a nagyon szerencsés kézzel összeválogatott gyűjteménybe. Az anyag elrendezése és beosztása számol a helyes szellemi propaganda követelményeivel: a magyar klasz. szikusokat — Vörsmartyit, Pefrőfit, Aranyt, Adyt, Babitsot és Kosztolányit — több költeményükkel szerepelteti, a távolabbi ímufltból csak annyit közöl, amennyi okvetlen szükséges ahhoz, hogy a külföldi olvasó a magyar költészet múltjából kellő fogalmat nyerjen, viszont ugyanakkor a háború alatti és utáni magyar költészet minden nevesebb művelője legalább egy verssel helyet kap az anthologiában. Hiszen az embereket legjobban mégis csak a jelen érdekli s a mult bármily fényes vagy rogyogó is, sohasem olyan meggyőző a külföldi szemében, mint a jelen, amiből legszívesebben következtet a jövőre. A fordítás munkáját kjlváló gárda végezte: Hankiss János, Eckhardt Sándor, Térey Sándor — a kiváló Won fordító — m<ell|e!tt francia részről ott tallájjuk Francois Gachot és Guillamne SVautiert magyar részről pedig Kubelk) Edifr és Rónai Pál nevét. A fordítások nagy része rímtelen formában nyert közreadást s ezt több költeménynél őszintén sajnálnunk kell, inert a versek eredeti szépségét csökkenti, viszont más ollalról ez a módszer kétségtelenül jobban biztosítja a költemények eredeti tartalmának minden hiány vagy fogyatkozás nélküli visszaadását. Bár ez a kötet — amint azt a párisi kiadása is bizonyítja — elsősorban Franciaország s francia nyelv elterjeltsége miatt a Nyugat számára készült, mégis hiszünk benne, hogy Keleten sem marad; hatás nélkül'. A francia fővárossal élénk szellemi és politikai kapcsolatban élő utódállamok 'ennek révén szintén fogalmat alkothatnak arról a színvonalról, amit irodalmi téren a magyrság kivívott magának s ami éppen lirai termésében világirodalmi mértékkel mérve is szinte egyedül álló eredményekkel dicsekedhetik. A francia nyelv közvetítő szerepére tehát ebb<m a vonatkozásban is gondolnunk kell s hiszszük, hogy e lirai anthologiát nemsokára Hankiss szerkesztésében egy prózai anthologia is fogja követni — hasonló öszszeáUitásba nés .hasonlóan sikerült fordításban. Pongrácz Kálmán dr. Dr. ALOIS BUDAI: D1C GRUNDLAGEN DES NATIONALSOZIALISMIJS (JOHANNES OÜNTHEK VERLAG) A közelmúltban nagy port vert fel Hudal püspök könyve, mely már a mult évi július 11-i kiegyezés lelőtt készen voit, de csak utána látott napvilágot, bevezetőjében azon^ bajn éppen erre a dátumra. hivatkoz/k. Hudal tehát hivatalosan vállalta a hídverés nem éppen há.ás szerepét. A német békére hivatkozott, noha amint az ma már kétségtelen — nem érte elli célját. Személye alkalmadnak látszott a hídverésre. E szlovén eredetű püspök, aki Rómában él és az „Anima" német intézet igazgatója, igyekezett a napi politikán felül emelkedni és az áldatlan testvérharcnak véget vetni. Ha nem is vonjuk jó hiszeműségét kétségbe, krudarcot va.lott kísérlettének főokát abban kell keresnünk, hogy túlságosan komolyan vette azlt a keresztény mázat, mellyel a nemzeti szocialisták ura ómra jutásuk előtt'és elején a pogány tanokat bevonták, erőszakos lépéseikben pedig csáki egyik szárny túlhajtását vélte látni', nohai keresztényellenesség szempontjából lényegében véve az egész nlemzeti szocializmus egyhúron pendül, legfeljebb módszereikben különbözőek, amit azi egyaránt Marxra esküvő kommunista és szociáldemokrácia között is felfedezhetünk. Hudal arna hivatkozik, hogy Hi.tler nem akarja a vallást bántani, csak Rosenberg. A könyv megje enésekor még Hitler háttérbe húzódott a vallási kultúrharcok erősödésekor, azóta azonbam már ő nyíltan beval otta, hogy ellenállás esetén az Egyházzal is szembe kell szá lni. Hudal megállapítása tehát ma már feltétlenül helytelen. | Kétségtelen, hogy az Olaszországban élő püspök a fascizmushoz hasonló frontváltozást remé't a nemzeti szocializmuson belül, erre azonban most már semmiféle kilátás nincs. Nem tagadhatjuk, hogy e k|önyv alaposan tárgyalás alá veszi a nemzeti szocializmus minden megnyilvánulását. A fajli (kérdést nem tartja önmagában véve kereszténytelennek, csupán ia|nnak mr'nden áron való előtérbe tolását. A sterilizáció kritikája komoly és'tudományos, kieme'vén annak minden gyöngéjét- A zsidókérdésben nem csatlakozik a nemzeti szocialista felfogáshoz, sőt ki is emeli, hogy az erős antiszcmitiizmus mindig Ivatholikuseíjenessé vált. A vallásos életben és nevelési kérdésekben rámutait arra különbségre, mely az egyvaXlású Olaszjor(szájg és ivegyesvaJ'ású Németország Időzött fennáll. (Itt nem vonakodik Krieck nevelési rendszerét sem megkritizálni.) E részlé'lkérdések tárgyalása után ja fascizmussai és bolsevizmussal szembeállítja a „keresztény nemzeti szocializmus"-t. Hudatt tehát bizonyos értelemben hitt ennek a lehetőségében. E hídverés kétségbeesett munlkjájának alighanem Hudal vallotta legjobban kárát, a könyvet megjelenése utáni hírek, szerint osztrák részről indexre tételre terjesztették elő, míg Németországban elkobozták. E végső gondolatnál utal is arra, hogy a fascizmus és és katholicizmus hogyan találkoztak Olaszországba^. Papenre hivatkozva azt mondja, hogy olyan keresztény nemzeti sze-' cr'alizmust 3c|all 'létrehozni, méyben a faji gondolat csak egészségű, vonatkozású. (Minek ehhez új rendszer?) E végső mondatot most már mindenféle 'kertelés nélkül ki kell mondanunk az egész nemzeti szocializmusra. Feketevasárnapon (1937. március 14.) ezt hivatalosan megállapította a pápai körlevél. Ezen |„Égető gonddal" kezdődő encyk'ika minden tekintetben utal iái nemzeti' szocializmus elméleti és gyakorlati tévedéseire. E körlevél megvédi az ószövefségét, megbélyegzi a vér- és faj előtérbe tolásának túlzását és utal azokra az e'nyomatásokra, melyek a németországi hitvallásos iskoláikat fenyegetik. Itt minden (kétség Ikji van zárva. Roma locuta, causa fimita. A nemzetii szocializmusra pedig Hudal szavaival most már csak annyit mondhattunk, hogy azt ©'fogadni „Non possumus. ; Sármándl Sándor dr. 10