Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 6. szám - A dunavölgyi három szövetség

kat az életbe átvinni igyekezett. A jegyzőkönyv külön kiemeli, hogy Magyarország a gabonaárak esése folytán külön rendszabályok által szorul gazdasági támogatásra és hogy az áruforgalom lebonyolítására a felek 'elsősorban az adriai kikötőket fogják igénybe venni. A dunavölgyi kérdések megoldásának szempontjából fel szokták hozni — Kis-Entente körök részéről —, hogy a római egyezmények azért nem volnának alkalmasak a dunai .népek összefogásának előmozdítására, mert a fenti egyezmények egyik tagja a dunai államokon kivül fekvő nagyhatalom, melynek érdekei különböznek a dunai államok érdekeitől. Erre csak azt lehet válaszolni; hogy a római jegyzőkönyvek által teremtett hatalmi szövetség nem öncél és nem kíván definitivum lenni. A Kis-Entente szövetség, mely igenis öncél, és Magyarország ellen irányuló definitivum óhajt lenni, állandó veszedelmet jelent az általa körülhatárolt, a Dunavölgye szívében fekvő két állam, Ausztria és Magyarország számára. E két ország létérdeke kívánja, hogy szomszédai összefogása ellen külső, nem dunavölgyi hatalom, támogatását keresse és ezt a támogatást Olaszországban találta meg. Az az egyensúly, mely ilyképen a Kis-Entente és a római jegyzőkönyveket aláíró három hatalom között előállott, inkább alkalmas a dunavölgyi békés kibontakozás előmozdítására, mint a Kis-Entente puszta léte által előidézett egyoldalú, fenyegető és agresszív hatalmi helyzet. A íómai jegyzőkönyv, mint szövege is világosan hangoztatja, csak egy lépés kíván lenni a dunai öszszefogás előmozdítására és el kell ismernb hogy ezirányban igen jelentős lépés. ,Nem kiván egy pótlék lenni az osztrák-magyar monarchia felbomlása után olyannyira kívánatos dunai összefogás alakulata helyett, aminőnek — minden jogcím és alap nélkül — a Kis-Entente önmagát állítani óhajtaná. A Dunavölgyén kivül álló nagyhatalom bevonásának vádját a Kis-Entente államok felhozni amúgy sem jogosultak. Hiszen köztudomású, hogy valamennyi a Kis-Entente szövetségbe tartozó államot mily szövetségi szálak fűzik Franciaországhoz és elég, ha ezen. felül még azokra a szövetségi kapcsolatokra hivatkozunk, melyek pl. Csehszlovákiát Szovjet-Oroszországhozi láncolják. A római jegyzőkönyv alakjánál és tartalmánál fogva sokkalta alkalmazkodóbb és simulékonyabb, mint akár a Kis-Entente szervezeti egyezménye vagy a Balkán-szövetség egyezménye. Épen ,ebben az alkalmazkodó képességben van az ereje. A római paktumnak az a kitétele, hogy ehhez a megállapodáshoz más államok csatlakozását is kívánja, nem puszta frázis, mint amilyen a Kis-Entente organizációs egyezményének hasontartalmú kitétele. A Kis-Entente létrejöttének kürülményei és eredeti, még mindig érvényes, szerződései, az tegész szövetség célja, lehetetlenné teszik Magyarország vagy Ausztria csatlakozását. Ez olyannyira világos, hogy a világsajtóban vagy nyugati államok kormányköreiben e vonatkozásban táp. Iáit itt-ott felbukkanó reménységek még 'utópiák gyanánt is túlzottak. Viszont a római jegyzőkönyvek által megteremtett szövetség más érdekelt hatalmak csatlakozásának kívánalmát nemcsak szerződésileg fektette le> hanem az egész szövetség tartalmával és békés építő munkájával is kifejezésre juttatta. E szövetségi rendszerhez való csatlakozásnak nem szükségképen! feltétele, hogy a csatlakozni óhajtó állam a másik szerződési rendszerből teljesen kitaszítsa magát, ami szintén túlságosan nagy kívánalom volna. Hiszen itt van Jugoszlávia és Románia példája, mely beit állam mind a Kis-Entente, mind pedig a Balkán-szövetség tagja. Természetesen szükséges, hogy a szövetségi rendszer, melynek tagja a római paktum előnyeiben részt kiván venni, ne legyen ellenlábasa a római paktum alapján létesített szövetségi rendszernek, ne akarjon minden lényeges tekintetben agresszíven ellenkező politikát folytatni. Amint a két szövetségi csoport közötti ellentétek csökkentek, a csoport egyik tagjának a másik csoport munkájában való résztvétele lehetővé válnék. Példa erre Jugoszlávia, mely állam az Olaszországgal kötött barátsági szerződés folytán az olasz kapcsolat révén közelebb jutott az Olaszországgal szövetséges államokhoz, így Magyarországhoz is. A politikai atmoszférának ez a fokozatos megjavítása az egyedüli mód arra, hogy a Dunavölgyében ma szembenálló három szövetségi rendszer megtalálja az egymáshoz vezető hidat, melytől függ a Dunavölgye népének politikai és gazdasági léte és boldogulása. Ha e három szövetségi rendszer nem egy-egy elkülönített és ellenséges (hatalmi alakulatot alkot, hanem esves tagjai résztvesznek a másik rendszer építő munkájában? akkor ez a három szövetségi rendszer kialakíthatja azt a gazdasági egységet, amelyre a dunai államoknak oly szükségük van. Természetes, hogy ily közeledés áldozatokat kiván, de épen olyan természetesnek átszik a világháború befejezése után történtek alapján, hogy nem Magyarország az, melynek áldozatokat kell hoznia1 Váli Ferenc dr. Apponyi György gróf, az Apponyi Albert társaság rendezésében tartott előadásában, a legitimizmusról ... A legitimizmus programot ad olyan általános nemzeti célok tekintetében, amelyeknél nem lehet különbség magyar és magyar között. Ha valamelyik párt ezt nem akarja magáévá tenni, ez azt jelenti, hogy nem akar alkotmányos úton haladni. Nemzeti életen mi magyar nemzeti elveket értünk, nem pedig idegen rendszerek utánzását. A legitimizmus tehát elsősorban jelenti az alkotmányos élet kívánalmait, a királyság helyreállítására való törekvést, amit történelmi tradíciónk értelmében, alkotmányos formák között kívánunk megvalósítani a nemzet szabad akaratának biztosítása mellett. A legitimizmus jelenti, hogy mindenkinek úgy kell tekintenie az alkotmányosságra, mintha ő is esküt tett volna arra, mint a király.Nemcsak a király jogaiért hanem a nemzet jogaiért is harcolunk. Előttem sokkal őszintébb az, aki a nemzet jogaiért úgy harcol, hogy legitimistának vallja magát és nem szándékozik fenntartani hosszú ideig' o. ^királyság-nélküli királyságot. Igazi egységet csak a legitimista megoldás adhat és nem tud átfogó gondolatot más adni, csak a Szent Korona a legitimizmus útján.