Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 4. szám - Magyar-osztrák kapcsolatok

•. ,^4cét félnek különösen sok okulni és ^' tajQulnivalója van. Töredékausztria \^ Csonkamagyarországfen lássa meg azt a tényezőt, amely igjen nehéz -körülmények között, a saját lábán is meg tudott állni, felejtse el egy"^rsniindenkorra azt az egykor sok£t alkalmazott beállításit, mintha ez egy kiaknázandó gyarmatnál sem több, sem kevesebb és figyelje meg az Európa problémájával foglalkozó philosoplhuisok könyveiből azt, hogy ha a magyarságnak tagadhatatlanul eredeti jellege eltűnne egyszer — amitől Isten óvjon bennünket, de osztrák szomszédainkat is — a föld színiéről, a kontinens egy — túlzás nélkül állithatni — nagy értékkel lenne szegényebb. Magyarország pedig, ahová fennállása óta mind a mai napig a nyugati eszmeáramlatok kivétel nélkül korán vagy későbben ideérkeztek, ne tévessze el szem elől, hogy Töredékausztria szellemi léls leirkölcsi kibontakozása, anélkül, hogy általa és vele külföldi importcikket csempésznénk be, reánk nézve nem maradihat hatástalanul. Legalább igty képzeli el elsősorban az ország lakósságának körülbelül hét tizedét kitevő katífoolikus tábora, anélkül, hogy ezzel a protestáns egyházakkal szemben a meg nem értést vagy a türelmetlenséget juttatná kifejezésre. Lehet, hogty az osztrák-magyar kulturális egyezmény jól, de az sincs kizárva, hogy rosszul szerkesztődött meg. Túl a betűkön és a paragrafusokon, kulturális vonatkozásban az a lényeges, hogy Ausztria Magyarországot, Magyarország pedig Ausztriát ismerje meg, úgy, hogy miként a gazdasági, akként a kulturális javak között is egészséges kicserélődés mehessen és menjen végbe. Amióta Itália, Ausztria és Magyarország a római paktumok révén együttvéve külpolitikai háromszöget alkot, azóta nehéz volna letagadni az osztrák-magyar politikai kapcsolatok létezését. Ezt a meglévő politikai relációt egészítené ki az a másik, amely az uralkodó révén fűzhetné még az eddiginél is szorosabbra jó szomszédságunkat. Ausztriában ez év február közepétől kezdve a restauráció már hivatalos kormányzati programmá lett, ezt az eredményt nálunk még könnyebb volna elérni azáltal, há az úgynevezett detronizációról iszóló s< nem is a nemzet akaratát kifejező, hanem az egyszerűen ránkerőszakolt törvénycikket alkotmányos úton a hatályos törvények sorából törölnék. Szilárd meggyőződésünk szerint ennek is el fog jönni az ideje, csak multukban horgonyzott bizalom, jövőnkbe .vetett hit és jelenünkben el nem veszthető türelem kell hozzá... És megint Schuschnigg osztrák kancellárnak az előbb idézett nyilatkozatához térünk vissza. A múltban megengedtük magunknak itt és ott egyaránt a fényűzést s a kölcsönös nyelvöltögetésért mindkettőnknek drága árat kellett fizetni. Most nem vehetjük elő — úgymond — azt, ami elválaszt, hanem azt kell elővennünk, ami újból összehoz. Miként a múltban a symbolum a jelentéktelen Lajta folyó volt, akként napjainkban és az eljövendő időkben a jelképnek a hatalmas Duna folyamnak kell lennie. Így lesznek Ausztria és Magyarországból — kiinduló pontként — a Duna népei. Thewrewk-Pallaghy Attila dr. Három nemzetközi jogi tanulmány Polzovics Iván: A Szentszék a nemzetközi 'béke szolgálatában. (Pécsi nemzetközi jogi 'intézet 24. sz. Wadványa.) 1935. Polzovics (Iván: Az u. n. gazdasági szankciók. (Budapest). 1936. Arató István: Die völkerrechtliche Haftung. (Pécsi nemzetközi jogi intézet 25. sz. kiadványa.) 1937. Bizojiyos célzatossággal tesszük, amidőn a fenti három tanulmányt egymás mellé állítva ismertetjük. Ha a két fiatal szerzőnek három munkáját egymás^ utáín áttanuilmiányozzuk, őrömmel kelll mtegállJapítanunk, hogy nemzetközi jogi firxxlalniunkban határozott módon jelentkezni kezd a fejlődésre mutató irányzat. Polzovics Iván a Szentszék békemunkájáról írott tanulmányában dicséretreméltó alaposággal foglalkozik a a pápaság hatalmas jelentőséggel biró békefenntartó szerepével. Munkája azonban legnagyobb részben leiró, ténymegállapító jellegű marad. Dogmatikai elemzésekkel, jogpolitikai kérdések) tárgyalásával csak imitt-amott találkozunk, főként a tanulmány utolsó részében, amelyben tudományos őszinteséggel tárja fel a lateráni szerződés árnyoldalait. Jóval több jogi szempontot mutat a szankciók elméletével és gyakorlatával ffogilaiklozó, a Jogászegyletben (nemrég felolvasott tanulmánya. Csak helyeselhető az a törekvés, hogy egy olyan érdekes és fontos jogi fogalomnak a bemutatásánál, minek a nemzetközi jogban a szankció tekinthető — a szer. ző nagy bátorsággal mentesíteni! tudta magát a nagyon kisértő aktuálpolitikai vonatkozásoktól. így amit tanulmányában bemutat, valóban a szankciónak mint olyannak lényegét, ismérveit feltáró gondolatfuttatás s nem a népszövetségi politika kudarcának pamfletszerű leírása. Szükség van — jogászi és tár. sadalmi közvéleményünkben egyaránt annak bemutatására, hogy a Nemzetlek Szövetsége mai alakjában nem alkalmas az igazságos és becsületes béke fenntartására. Ezt azonban nem tehetjük meg olyan áron, hogy köziben lejáratjuk és jelentőség nélküli jelszavakká alacsonyítunk le olyan fogalmakat, mint a szankció. Ez a fogalom alapjává kell, hogy legyen a nemzetközi jognak', annak a tényezőnek, amelytől mi magyaJrok sorsunk jobbrafordnlását várjuk. Polzovics második tanulmányában maradéktalanul érvényesítette ezt az igen nagy jelentőségű jogászi szempontot. Teljesen elméleti vonatkozásúnak látszik Arató István tanulmánya, amelyben a magyar irodalomban elsőként tárgyalja a nemzetközi jogi felelősség sokszor idézett kérdését. Az elméleti alapból Arató színes, de amellett szigorúan jogász stílusa nyomán a nemzetközi politika számos érdekes (jelenségével ismerkedünk meg. Akár a marsedle-i királygyilkosságra, akár az osztrák földön fűzött nagynémet propagandára nézünk, mindenütt a nemzetkjözi jogi felelősség kérdése merül fel. A tanulmányban a logika ,szigoru fonala éppenúgy, mint a nagy dogmatikai készség biztos jogászi kéz munkáját mutatja. (Hámori László.) NAGY EMIL LONDONI LEVELEI (Singéi és Wolfner irodalmi intézet rt. Budapest, kiadása.) 219 oldal. A szerző? Politikus és filozófus, jogász és publicista, szépíró és festő, izzó magyar hazafi és emelkedett européer. A könyv? Etnográfia és szociográfia, novella és klroki, levél és politikai vezércikk, egy kicsit baedecker is, — de Goethe olaszországi úti leírásainak szánvonalán. Az olvasó? Büszke és hálás! Nagy Emil Londoni leveleiről volt szó. (Dr. Újlaki László.) 4