Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 4. szám - Magyar-osztrák kapcsolatok

Magyar-osztrák kapcsolatok Nemrégiben igen helyesen állapí­totta meg Schuschnigg osztrák kan­cellár egyik nyilatkozatában, hogy egészen az összeomlásig az osztrák­magyar monarchia két vezető álla­ma egymás közötti viszonyában többnyire azt kereste, ami elválaszt. Jelképesen egy aránylag kis és nem jelentékeny folyó nevét (említette fel, s ezen keresztül szemléltette a sú­lyos igazságot tartalmazó ténymeg­állapítását. A^alóban az a sokat em­legetett Lajt a-f oly ó volt az, amely Ausztriát és Magyarországot egy­mástól elválasztotta, nevezvén az egyik területet a kettős monarchia Lajtán túli, a másik területet pedig a Lajtán inneni résznek. Ezekután valóban nem volt cso­dálatos az, hogy a világháborút mintegy bevégzö összeomláskor a két állam megszakította a fennálló közjogi és egyéb kapcsolatot és ez­zel természetesen maga alá temette az osztrák—magyar monarchiát is. A magyar közvéleményt teljesen te­lítették az évszázados közjogi gra­vamenek, az osztrák közvélemény­nek pedig élénk emlékezetében él­tek a világháború alatti nélkülö­zései. Mindegyik az őt ért sérele­mért a másikat okolta, s így a hosz­szú ideig tartó frigy felbomlása ak­kor minden különö-fcibb fáidalom és zokszó nélkül ment vénbe. Az el­hidegüléséhez még a békeszerződé­sek is lényegesen hozzájárultak. Az egykor ellenséges nagyhatalmak, amelyek ezeket a békediktátumo­kat létrehozták, manapság már vi­lágosan szemlélhető, hibát hibára halmoztak. E hibák talán legna­gyobbika az osztrák—magyar mo­narchia teljes felrobbantása volt, amelyet még azzal tetéztek, hogy igyekeztek a két, Egyaránt meg­csonkított ország közé miéig! egy kü­lönleges éket verni: a Nyugatról Keletre áttolt Elszász-Lotharingiát, abban a hitben és biztos tudatban, hogy a,z egymástól különvált két állam a közeledést úgy sem fogja keresni, de ha netalán — az ő el­gondolásuk ellenére — mégis ke­resné, azt ezáltal sohasem találja meg. Ha az (osztrák—magyar /monar­chia mesterségesen alkotott ós ter­mészetellenesen fenntartott tákol­mány lett volna, úgy igazolta volna a békeszerződések diktátorainak a felületes elképzeléseit, A két, külön­válásra elszánt házasfél mindegyi­ke az akkor fennállt viszonvoknak megfelelően, minden vonatkozásban önellátásra kezdte berendezni meg­lehetősen ingó életét, Az első pilla­natban látszólag mindegyik taieg­könnyebbülten lélegzett fel s úgy találta, hogy életberendezkedése jobb az előbbinél, minden jól van, s rendjén megy. A lázálomból való első hosszabb ébrenmaradás után tüstént következett a iózanitó ki­ábrándulás. Mindfegvik érdekelt mindenekelőtt ráeszmélt a maga gyöngeségének, elesettségének és elhagyatottiságának a tudatára . . . Ha szívből fakadó érzelmek ekkor még nem is nyilvánultak egymás iránt, az értelem már kezdett utat törni és helyet kívánt a maga szá­mára. Nem sokkal utóbb, mintegy tíz évvel ezelőtt már világos lett, — ha nem is sokak —, de többek előtt az,hogy akülönváltanélö két házais­felet valamiképpen összébb kellenei vonni, pillanatnyi megélhetésüket és jövőbeli boldogulásukat pedig hatékonyabban biztosítani, amely útra legszívesebben maga a két ér­dekelt lépett volna annyi sok meg­próbáltatás után. Ezáltal pedig nap­nál világosabban beigazolódott az, hogy Ausztria és Magyarország egy­kori kapcsolata nem mesterséges tá­kolmány, hanem természetes kapcso­lat volt. amelyet emberi erőfeszítés rövid időre megsemmisíthetett, de amelyet azután a természet ereje újból életrekelteni kíván . . A kiengesztelődés és a kibékülés magától értetődő folyamata reáli­tással indult, — Töredékausztriával Csonkamagyarország gazdasági kap­csolatának felelevenítése révén szo­rított ismét kezet. Magvar agrár­termékek kivitele az osztrák köz­élelmezés terén kétségkívül enyhü­lést okozott a lakosság szélesebb rétegeiben, noha az új élet kapcsán mindegyre szélesebb rétegre terjedő osztrák agrártársadalom bizonyos féltékenységgel nézte a váratlanul felléplettt versenytársat és a terme­lőre nézve bizonyos, tagiadhatatla­nul kedvezőtlen alakulást. Osztrák iparcikkek megjelenése a magyar fogyasztópiac számára egészen bi­zonyosan élénkséget és változatos­ságot hozott magával, de nem ré­szesült, mint ahogy nem is részei­sülhetett — kedvező fogadtatásban az összeomlás óta Magyarországon egyire nagyobb tömegeknek kenye­ret léls megélhetést biztosító ipari társadalma előtt. Amidőn leszögez­ni kívánjuk azon felfogásunkat, hogy a két szomszédos ország gaz­dasági kapcsolata még további el­mélyítést kiván, nem hallgathatjuk el ama meggyőződésünket sem, hogy ez jórészt csakis úgy valósul­hat meg, ha Töredékausztria mes­terségesen felfokozott agrárterme­lését, Csonkamagyarország pfedig nem kevésbbé erőltetetten emelt ipari termelését csökkenti. Csök­kenti pedig úgy, hogy az elsősorban érdekelt társadalmi rétegek ne szenvedjenek felbecsülhetetlen kán, viszont a két állam gazdasági Össz­hangja ismét teljesebbé és tökéle­tesebbé váljék. A megvalósult gazdasági kapcso­latok nyomába kulturális kapcso­latok szegődtek. Ezen a téren mind-

Next

/
Oldalképek
Tartalom