Bűnügyi szemle, 1917-1918 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1917 / 1. szám - A tett-azonosságról
41 ment végbe a jogakadémia dísztermében egy ünnepélyes ülés alakjában, melyen a püspök-védnök elnökölt s a Szociális Missziótársulat ismert nevü beltagja, Schlachta Margit ismertette az iskola célját. A megnyitón résztvettek a város és megye, valamint az igazságügyi hatóságok összes vezetői és előkelőségei, aminthogy különben is a tanfolyam iránt a pécsi közönség nagy érdeklődést tanúsított. Dacára annak, hogy a tanfolyam csütörtök kivételével napi 3 órára (d. u. 5—8) köti le a hallgatókat, arra 17 férfi és 39 nő jelentkezett. Az előadások a jogakadémia egyik termében tartatnak és ugyanitt folynak le nov. 5. 6. és 7. napjain a vizsgálatok, melyek alapján a hallgatók pártogói tisztre képesítő bizonyítványt nyernek. A jövőben már csak ilyen képzett egyéneket fog az igazságügyi kormány állami pártfogó tisztviselőkké kinevezni. KISEBB KÖZLEMÉNYEK. Grecsák Károly igazságügyminiszter székfoglalójában a büntetőjogi törvényalkotás s egyéb büntetőjogi reformok tárgyában a következő kijelentéseket tette: A büntetőtörvénykönyv reformjára vonatkozólag tudjuk, hogy már a mult kormány is megbízást adott két hírneves jogtanárnak a reform előkészítésére. Különös tekintettel az idetartozó törvényhozási intézkedések és rendeletek mostani elszórtságára, kivánatos lesz itt is szerves reformmunkálatot végezni. Már kormányzati programmunkban is hirdettük, hogy a sajtószabadság biztosítására szükségesnek tartjuk a sajtótörvény revízióját. E mellett még megemlítem, hogy a birói függetlenség intézményes biztosítékainak megerősítésével szintén a sajtószabadságot erősítjük. Az esküdtszéki intézménynek a maga épségébe való visszaállításával nemcsak a sajtószabadságot, hanem az egyéni szadságjogok védelmét is szolgáljuk. A büntető perrendtartás reformjánál az ügynevezett rehabilitáció kérdését kell érintenem, a büntetés hátrányos következményeinek a megszüntetését. Igen méltánytalan, sőt talán igazságtalan is volna, hogy azok, a kik a harctéren vagy bent az ország határain belül kötelességeiknek odaadóan és teljesen megfeleltek, a büntetés terhes következményeit továbbra is viselni legyenek kénytelenek. Egyik legsürgősebb, legodaadóbb munkával teljesítendő feladatom lesz a börtönügynek a szabályozása és pedig abban az irányban, hogy büntetési rendszerünkbe vigyük bele minél intenzivebb alakban a javításnak és a nemesítésnek a kérdését. Ha ezt a célt biztosítani akarjuk, akkor azt hiszem, szükséges lesz különösen a közvetítő intézetek fejlesztése, még pedig olyan irányban, hogy azokban elhelyezést találhassanak a börtönből szabadulva azok, a kik talán még kint a gazdasági életben nem tudnák megalapozni exisztenciájukaí, de az intézetben a munkájuknak megfelelő ellenértéket megkapják és később azután kimehetnek az életbe. Módot kell nyújtani a rabmunka megfelelő díjazásával arra is, hogy a rabok rabságuk idején megérdemelt munkadíjaikból olyan tőkét gyüjthessenek, a mellyel azután kint az életben exisztenciájukat újra megalapozhatják. E végből a kormány gondoskodásának tárgyát fogja képezni a fennálló munka vállalati