Bűnügyi szemle, 1917-1918 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - A visszaható erő az anyagi büntetőjogban

19 „legenyhébb" helyzet; a visszaállított enyhébb törvény pedig a BTK. 2. §-a szerint nem hat vissza a háború alatt elkövetett cselekményekre.'" Ezek után nem kell a jogbölcseletnek ama mélységeibe bocsátkoznunk, a melyekről Angyal úr értekezésének 52. s k. lapjain bőven tájékozódhatok az olvasó. A vissza nem hatás szabálya nem a büntetőjog elveiben, hanem a jogpolitikai szükségletben gyökerezik; ha ennek a követelménynek megfelel, a törvényhozó nem törődhetik azzal a kérdéssel, hogy filozoíiai szempontból helyt áll-e vagy sem. Büntetőtörvényünk 2. §-át a jogászok körében éppúgy mint a közfelfogásban legerősebben az a meggyőződés támogatja, hogy az állam nem jár el okszerűen, ha oly törvényt alkalmaz, a melynek szigoráról az új törvényben maga nyilatkozott helytelenítőleg. Berner, a magyar törvény indokolásába is átment találó érveléssel fejti ki ezt az állapotot' ,,A józanság és az általános jogérzet ellen való volna, ha utólagosan oly cselekményeket büntetnénk, a melyeket most naponta büntetlenül el lehet követni." Ezt a helyet, a melyet Angyal úr is idéz, azért fordítom le szószerint, mert Angyal úr (67. 1.) következetlenséget lát Berner tételében, a mennyiben abból az következik, hogy ne csak az enyhébb, hanem minden törvény hasson vissza. Látni való azonban, hogy Berner nem a logikával, hanem a jogpolitika és a méltányosság követelményével indokolja álláspontját. Hozzájárul ehhez az a gyakorlati tekintet, hogy a súlyosabb büntetési nemnek alkalmazása néha tárgyi akadályokba ütközik, mert megtörténhetik, hogy az uj törvény idején a régi büntetési eszközzel már nem is rendelkezünk. Bölcs körültekintéssel intézte el ezt az esetet az 1843-iki magyar javaslatnak Angyal úr által idézett 17. §-a, mely a régi büntetési nemek alkalmazását feltétlenül kizárta. A dolog igen praktikussá válhatik. Érdekes esetet hoz fel erre Ortolan:1:l A terhelt 1860-ban kettős házasság miatt vád alá került a savoyai bíróság előtt. A tett elkövetése idején (1860. február 14-én) Savoya még Piemonthoz tartozott, hol az akkor érvényben volt törvény reclusiót és vagylagosan fegyházbüntetést sza42 L. erről Hálschner, i. m. 1. k. 123. 1. 4J Ortnlan Éléments, I. k. No. 588.