Bűnügyi szemle, 1917-1918 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - A visszaható erő az anyagi büntetőjogban

18 Az Angyal úr által munkája 217. jegyzetében fölvetett ama kérdés, hogv a háborús törvények idején elkövelett, de ítélet alá csak a háború után kerülő cselekmény melyik törvény szerint lesz megítélendő, nézetem szerint igen egyszerű megoldást, nyerhet. Igaza \an Angyal úrnak abban, hogy a jelenlegi háború alkalmából alkotott törvények magukban véve még nem transi torius törvények. A bennök előforduló az a kifejezés, hogy ,,háború idején"' (vagy hasonló értelmű általános időhatározás) nem jelenti a moslani háborút, hanem a törvény hatályba lépte után eljöhető minden háborút. Ezek a törvények tehát állandó természetűek, közönséges jogunknak éppolyan részei, a milyen például a BTK. 457. §-a volt. Csak ha a törvény a ,,jelen háborúról" szól, mint például az 1916 : VI. és VII. t.-cikkek, akkor van a törvénynek transitorius jellege. A mennyire ezt a terjedelmes materiát áttekinthetem, csak néhány ilyen büntető törvényünk van: a népfelkelésről szóló 1915 : II. t.-cikknek és a jövedelmi adóról szóló 1916 : XXIX. t.-cikknek büntető határozatai, továbbá a kihágási és közigazgatási ügyek gyorsításáról intézkedő 1917 : VII. t.-c. E törvények közül az első már címében kimondja, hogy a „jelen háborűra" vonatkozik; a második 1. §-ában az 1914., 1915. es 1916., tehát nyilván a háborús években elért nyereségről szól; a harmadik, mint az eljárási törvény, kivül esik a jelen észrevételek keretén. A háborü alkalmából hozott állandó rendszabályokat az teszi nyomasztókká, hogy a háborús helyzet hatása alatt definitive ruháznak fel büntetendő jelleggel oly cselekményeket, a melyek jogunk altalános elvei szerint béke idején nem kriminalizálhatok. A legflagránsabb példa erre az 1915 : XIX. t.-c. 1. §-a, mely a hadikormányzattal vagy ennek részére kötött szerződés egyszerű meg nem tartását is büntetendőnek nyilvánítja. A háború után nehéz lesz megértenünk, miért büntetjük ezt a szerződésszegést, mikor más, a közjólétre éppoly fontos cbligatióknak, pl. egy közkórház élelmezésének nem teljesítése csak polgári jogkövetkezményeket von maga után. Ezeket a törvényeket azonban, fájdalom, a háborü után is kénytelenek leszünk alkalmazni. De a transitorius jellegűek, a mennyiben a bennök poenalizált cselekmény háborún kivül nem büntethető, természetesen elvesztik hatályukat, mert a teljes büntetlenség állapota a vádlottra mindenesetre a