Bűnügyi szemle, 1917-1918 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1918 / 9. szám - A vétlenség, mint a jogtalanság kizártságának ismérve
vmagán yis.elő szükségállapot vétlen szár mázott sáláról van szó, továbbá azt is, hogy a cselekmény eredményének az elkövetés előtti előrelátásai ól és előrelát.hatásáról is szó van. Véleményem szerint: minthogy a vétlenül rzúrmazoííság a szükségállapot tényálladékából elhagyható, (bh árnak a kiemelése nem is árt) s a tényálladékba pedig az eredménynek a cselekmény elkövetésekori előrelátása vagy elöreláihatása emelendő ki, — miután a vétlenség ismérvének íeníi szerepéi ismertetem, erről a jelentős kérdésről alább tüzet2sen fogok szólani. Abban teljesen egyetértek Angyal felfogásával, hogy a cselekmény csak annyiban lehet büntetendő, amennyiben a tettes bűnözési hajlama az adott esetből kifolyólag megállapítható. II; A vétlenség ismérvét a szükségállapot tényálladékából elhagynám, de csak ügy, ha az előreláthatását az eredménynek ielveszem annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy mennyiben irható a terhére a végszükségben szenvedőnek a cselekmény; a tettes csak ennyiben lehet büntetendő, mert ami hátrányára róható, az pszichikailag: az ő előreláthatóságából folyik. Tehát a Dévai3 álláspontját sem osztom, aki szerint a vétlenség ismérve itt egyszerűen elhagyható. Minthogy a szükségállapotnál különösen az hangsúlyozandó, — s ez annak főeleme — hogy az: jogos érdekösszeütközés, — hogy de lege Í2renda: a jogszerű, összeütköző érdek megmentése végett bárki által elkövetett cselekmény jogos: — az összeütközés jogosságából folyónak látom, hogy az összeütközést viselő állapotban levő tettesnek szemére nem vethető az összeütközés. Az érdekösszeütközés jogosságából folyik, hogy az eredmény a tettesen kivül fekvő okból következett be s rá nézve tehát vétlen.1 A vétlenséget s a szükségállapotnak a vétlenséggel kapcsolatos egyéb feltételeit, amelyek vcltaképen az érdekösszeütközés jogosságából folynak, pl. közvetlenség, külön ki szokták emelni a tényálladékban, mert tényhg úgy áll, hogy az ezen a Jogállam. 1908. 306—7. 1. * Mellesleg jegyzem meg, bár szorosan nem ide tartozik, hogy a jogosságból íölyónak látom a közvetlenségét is az összeütközésnek; — mert ha az összeütközés a szükségállapotnál nem közvetlen, akkor esetleg még „másképen" is elhárítható, tehát nem jogos.