Bűnügyi szemle, 1917-1918 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 9. szám - A vétlenség, mint a jogtalanság kizártságának ismérve

307 részben abból kiindulva — a következő tervezetet vagyok bátor előterjeszteni: §. Az a férfi, aki szándékosan felbontja azon tisztességes növel kötött eljegyzését, akit ezen viszony felhasználásával rábirt arra, hogy vele nemileg közösüljön, vétséget követ el, s hónapig terjedhető fogházzal, ha pedig a nő ennek folytán teherbe esett, hónapig terjedhető (súlyosabb büntetési tétellel) büntetendő. Az eljegyzéssel egy tekintet alá esik a határozott házassági igéret is. §§. Az eljárás csupán a sértett fél indítványára indítható meg. A bíróság határoz a nő által szenvedett nem vagyoni kár pénzbeli összegének — az esetleges gyermektartás költségein felüli — megállapítása tárgyában, amely a viszonyokhoz képest egyszer s mindenkorra íizetendő tőke, vagy évi járadék lehet. A vétlenség, mint a jogtalanság kízártságáank ismérve. Irta: dr. Gerőcz Kálmán, egyetemi m. tanár, a sárospataki jogés államtud. kar dékánja. I Míg a poluláris értelemben vett vétlenség és véletlenség között az a különbség, hogy a vétlenség, mint kisebb köre a történéseknek (csak emberek magatartásával hozható kapcsolatba) benne fekszik a vétlenségben, mint nagyobb körben (mely nem csupán emberi magatartással, de bármely külvilági eseménnyel kapcsolatba hozható), — addig a büntetőjog szempontjából egyenlő elbírálás alá esik a vétlen és véletlen jelenség. A vétlen és a véletlen történés a bűncselekmény megállapítását kizárja, mert emberi szándékra vagy gondatlanságra nem vezethető viszsza; így állván a két fogalom kapcsolata, a büntetőjog szempontjából a vétlen mindig véletlen is, a véletlen azonban, minthogy néha emberi magatartással kapcsolatban nincs, büntetőjogilag elbírálás alá sem kerülhet.