Bűnügyi szemle, 1917-1918 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - A visszaható erő az anyagi büntetőjogban

13 A két elmélet egyenértéke mellett meddő kérdés az, hogy a biró, mikor visszahatólag ítél, az új vagy a régi törvényt alkalmazza-e- Ha az új törvény rendeli a visszahatást, akkor természetesen az új törvényt alkalmazza; ha azonban az úi törvény kizárja a visszahatást, akkor a régi törvény tartalmilag fenn van tartva. Az új törvény az előbbi esetben csak blanketta, melyet a régi törvény tölt ki tartalommal. Hogy melyik törvényre hivatkozzék ilyenkor a biró? Helyesen mindakettöre, éppúgy mint mikor egyébként több törvényt alkalmaz, például belföldit és külföldit (tíTK. 12. §.). Angyal úr ezt az esetet az ellenkező nézet támogatására hívja fel, pedig világos, hogy a belföldi törvény alkalmazása, tehát kötelező felhívása nélkül a külföldit alkalmazni nem is lehet; a külföldi törvény felhívása nélkül pedig nem lehet megállapítani a büntetendöséget és nem lehet kiszabni a büntetést; máskülönben a BP, 327. §-ának ismételve idézett rendelkezésébe ütközünk. Csak ha a törvény hallgat, akkor lehet kérdéses a (materialis) visszahatás. Ilyenkor azután kétféle helyzet állhat elő. Ha az új törvény oly tettet poenalizál, mely addig meg volt engedve (mint például az 1883 : XXV. t.-c. előtt az uzsora), akkor a nullum crimen sine lege szabálya fog érvényesülni, mert az, a ki a létező jogállapot szerint cselekedett vagy legalább ellene nem cselekedett, úgy hogy tényének magánjogi következményei, legalább mint obligatio naturális, az új törvény idején is hatályosak: azt felháborító igazságtalanság nélkül ezért a tettért, kifejezett törvényrendelkezés hiján, büntetni nem lehet."' Ezt a méltatlanságot nem enyészteti el a norma-elmélet sem, mert hiszen a cselekmény teljes összhangban lehetett az elkövetésekor uralkodott normával, az akkori erkölcsi vagy gazdasági felfogással. Az uzsora például azok közé a cselekmények közé tartozik, a melyeknek erkölcsi minősítése minden időben vitás volt. A régi magyar uzsoratörvény gazdasági értékéről 1831-ben azt írta Széchenyi, hogy „azon nyomorult törvények sorába tartozik, melyek midőn egyest néha-néha eltapodástúl s 30 Ilyen visszaható intézkedés van az 1883 : XXV. t.-c. 5. §-ában; de éppen annak szüksége mutatja, hogy törvényhozásunk az uzsoratörvénynek önmagában visszahatást nem tulajdonított. Hogy az uzsorakövetelés, mint obligatio naturális fenmarad, tanúsítja az 1877 : VIII. t.-c. 5. §-a, melyet az 1885 : XXV. t.-c. 21. §-a érvényben tartott.