Bűnügyi szemle, 1917-1918 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 7. szám - Alanyi bűnösség a magyar pénzügyi büntetőjogban. [2.r.]

r 243 ugy ez emlékiratok uzok. Éppen ezért azok közreadásával szolgálatot fog tenni a jogtörténetnek s a szépirodalomnak egyaránt. Kívánjuk azonban, hegy Edui Illés Károly még sok ujabb és ujabb termékkel gazdagítsa irodalmunkat. Kívánjuk pedig nem csak mint a mester tisztelői, de a tudomány s a büntető jogszolgáltatás érdekében is. Mert ha sokat tanultunk tőle a múltban: ugy okulni kívánunk müveiből a jövőben is. Dr. Degré Miklós. Dologházba való utalásról. Irta: Ujlalussy Béla. A dologházba való utalás kérdésében a Büntető Jog l'ára a legutóbb megjelent LXX. köt. 10. és 12. számaiban a kir. Curiának négy rendbeli határozatát ismertette, amelyek közül keltőben a Curia kiindulva abból, hogy a dologház biztonsági jelleggel bír, helyeselte a kir. ítélőtáblának azt a döntését, hogy a kir. ítélőtábla anélkül, miszerint az első fokú ítélet a vádlott terhére pcrorvcslaltal megtámadva volna, cliendelhcti másodfokban a vádlottnak dologházba való utalását; a harmadik jogesetben azonban a kir. Curia már az előző két rendbeli holározalaival ellentmondóan azt a kijelentést tette, hogy a kir. Ítélőtábla a másodfoku határozatában csak akkor rendelheti cl a vádlottnak dologházba való utalását, ha kir. törvényszéknél ez iránt indítvány tétetett, mert c nélkül a dologház mint különleges büntetés nem alkalmazható, a BJT. 12. számában előfordult 4-ik esetben pedig a kir. Curia az összes lentebb említett határozataitól eltérően azt az elvi kijelentést tette, hogy a kir. törvényszék mint elsőfokú biróság a dologházba való utalást a BP. 325. §. alapján közvádlói indítvány nélkül is elrendelheti, de a kir. ítélőtábla a dologházba való utalást mint büntetés jellegével bíró intézkedést csakis n vádlónak a vádlott terhére a dologházba való utalása elrendelésének mellőzése esetében használt íclcbbczése alapján mondhatja ki. A kir. Curiának fentebb cmliletl 1—3. alatti határozataira vonatkozó felfogásomnak és véleményemnek már a BJT. 10. számában adtam kifejezést, chez a megbeszéléshez hozzáadni valóm nincsen, a 4-ik határozatot Degré Miklós dr. kir. ítélőtáblai tanácselnök ur tette megbeszélés tárgyává és a jogi osetet nagyon érdekesen egy uj álláspontból világította meg, nevezetesen a véleménye szerint tekintet nélkül arra, hogy az elsőfokú biróság előtt a dologház alkailmazása tekintetében téletett-c indítvány vagy sem és tekintet nólküil arra, hogy az elsőfokú birórág ítéletében van-e rendelkezés a dologházba való utalás mellőzése iránt, a felsőbb biróság elrendelheti a vádlottnak dologházba való utalását oly őseiben, amidőn a vádlott terhére bármi tekintetben, tehát a BTK. 92. §. alkalmazása miatt is a pcrorvoslat érvényesitve lett. Dr. Degré tanácselnök által kifejezett ez a jogi állásfoglalása eltér a kir. Curiának c tárgyban legutóbb hozott s e cikkben 4. alatt említett határozatában elfoglalt álláspontjától, de az általam már egy alkalommal kifejtett véleményemtől csak annyiban tér el, hogy amíg én a dologházba való utalást mint óvóinlézkedést birói Ítélettel hivatalból is elrcndelhetönek vélem, dr. Degré tanácselnök szűkebb határokat szab és azt a felsőbb biróság által