Bűnügyi szemle, 1917-1918 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 7. szám - Alanyi bűnösség a magyar pénzügyi büntetőjogban. [2.r.]

244 akkor tartja clrendelhetőnek, ha az alsó loku ilélet a vádlott terhére bármi irányban megfelebbezve van. Dr. Degré tanács&lnök az említett megbeszélésben kifejezést adott annak, hogy a felvetett kérdésnek több oldalról való megviltatása szükségeinek mutatkozik, ez- tehát indított engem arra, liogy e tárgyhoz ismét s különösen a kir. Curiának a 4. alatti végzésében, valamint dr. Degré tanácselnök ur megbeszélésében (elhozott uj érvekhez hozzászóljak. Nézetem szerint ugy dr. Degré tanácselnöknek, mint a kir. Curiának a BP. 325. §-ára alapított érveléseihez szó fér, mert a vitás kérdést az általuk elfoglalt kiindulási pontból' véve annak akkcnli eldöntése, hogy a biróság a BP. 325. §. alapján a terheltnek dologházba való utalását elrendelheti, a tett azonosság elvébe ütközik. Ugyanis a tett azonosság elvére fektetett perrendi jogszabály a vádelvnek folyományát képezi, amely tiltja azt, hogy a bíróság itélet tárgyává tegyen oly tettet, amely miatt a vádló vádat nem emelt. A vádnak 6s az ítéletnek önállóságából folyik az a szabály, hogy habár a bíróság sem a telt minősítése, sem a büntetés kiszabása lekintclében nincsen a vádló indítványához kötve, mivel ez a vádelvnek helytelen tulhajlása volna, de a bíróság eltérő felfogása esetében csupán abban a keretben dönthet, hogy eltérően a yádtól bírálhatja el azt, forog-e fenn szándékosság vagy csupán gondatlanság, tettesség vagy csupán bünrészesség és a lettet a vádtól eltérően minösitheti. A birónak kötelessége őrködni a felett, hogy a vádban nem érinteti tett tárgyában ne Ítélhessen. Azt a tettel, amelyről a vád szól, a bíróság jogi szempontból szabadon mérlegelheti, de a vád keretét a tett szabja meg és csupán a minősítéssel elválaszthatlan összefüggésben álló büntetés . neme és mennyisége felett a törvény határain belül szabadon dönthet. Ha tehát a terhelt eLLen ingó vagyonnak jogtalan eltulajdonítása miatt a vád lopásra szól, a biróságnak joga van ezt a tettet sikkasztásnak minősíteni. Joga van továbbá ahhoz is, hogy ha ugyan azonos minősítés mellett súlyosabb büntetést lát kiszabandónak, pl. oly súlyosító körülményeket lát megállapihalónak, melyek a törvénynek más súlyosabb büntetési léteit larlalmazó szakaszának alkalmazását követölik, ez esetben a tett azonosságának keretében dönthet. De ahhoz, hogy a vádioltat a vád tárgyává telt cselekményéből kifolyóan dologházba is utalhassa, szükséges annak a lénynek a megállapítása, hogy a vádbeli bűncselekmény a tettes munkakerülő életmódjával van összefüggésben, tehát a terhelttel szemben egy oly tényálladékot is meg kell állapítania, amely önmagában az 1913 : XXI. I.-cikkben körülirt kihágást lótesili. Ha tehát a Curia által elfoglalt abból az álláspontból indulunk ki, hogy a felsőbíróság vonatkozó perorvoslat nélkül a vádlollat dologházba nem ' utalhatja, az elsőfokú bíróság azonban ezt a BP. 325. §-a alapján megteheti; ez esetben a vádelv lesz megsértve az által, hogy a vádbeli tettel szemben az 1913: XXI. t.-c. 7. §-a alapján, az 1913 : XXI. t.-c. 1. §-ába ütköző kihágás tényeleme lesz megállapítva akkor, amidőn itclctilcg kimondalik, hogy a vádiolt közveszélyes munkakerülő s ezzel az életmódjával van a vádbeli cselekménye összelüggésben. Ila pedig a Iclvclclt kérdésben a vádelvet