Bűnügyi szemle, 1915-1916 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 2. szám - A BTK 260. §-ánál enyhébb törvény-e az 1914:XLI. t.-c. 20. §-a

69 tában. Szemben a régebbi elmélettel1, mely a polgári bírósági ítéleteknek novatórius hatást tulajdonit, Kuttner az ujabb elmélet hívének vallja magát, mely a polgári bírósági ítélet nem novatórius, tehát anyagi jogi, hanem csupán publicisztikus jellegű megállapító hatással ruházza fel. A két elméiét által vitatott hatások különfélesége abban domborodik ki, hogy a régebbi elmélet szerint a büntetöbiróságot a polgári bírósági döntés csak akkor köti. ha ez a döntést követő időpontban történt esemény felől Ítélkezik, eiíenben az ujabb elmélet szerint a polgári bírósági döntés a büntetőbíróságot feltétlenül köti. Álláspontjának támogatására többi közt felhozza, hogy a kötöttség tagadása a polgári bírósági igazságszolgáltatás tekintélyét és szociális értékét veszélyezteti és jogi anarchiára vezet, hogy az állam egységességének eszméjével nem egyeztethető össze, hogy végül a polgári birósági döntések jobban miegalapozottabbak és értékesebbek. Talán nem érdektelen, ha Kuttner álláspontjával szembe helyezzük Beling ellentétes álláspontját, melyet Kuttner dolgozatáról irt bírálatában (Zeitschr. f. d. ges. Straíreclitswíss. XXXVI. k. 650—656. 1.) kifejt. A szerző által elméletének igazolására felhozott főérvek közül az egyiket a konstrukciókra alapított jogtudományba, a másikat az érdekek mérlegelésére alapított jogtudományba tartozónak mondja. Az elsővel, az állam egységességéből merített érvveil szembe heflyezí azt, ho,gy ez az egységesség csak az egy időpontban keletkező állami akaratnyilvánulások összhangját követeli meg, de senwniiképen sem kívánja azt, hogy a későbbi döntés ne térjen el az előbbitől. A másik érvet, melynek lényege a jogerősség tiszteletbentartásának érdeke, azzal rontja le, hogy ez az érdek is háttérbe szorul, ha a későbbi eltérő döntés jobban fedi az anyagi igazságot, mint az előbbi. 2. A büntető perjognak egy alapvető kérdésével, a bűnvádi per szerkezetével, foglalkozik Wac/mak egy értékes dolgozata (,,Struktur des StrafprO'Zesses", a „Festgabe der Leiipziger Juristenfakultát für Binding", München u. Leipzig, Duncker u. Humbolt, 1914. Az általánosan elfogadott azt a felfogást, mely szerint a bűnvádi pert két ügyfélnek egymáshoz való viszonyának kei 1 tekinteni, nem tartja helytállónak, mert a bűnvádi eljárás életbevágó érdekeit formalizmusnak áldozza fel. Az ügyfélelimélet helyett szerző egy másik elméletet állit fel, melynek lényege az, hogy a bűnvádi perből, a mennyiben a vád a közvádló kezében van, hiányzik az aktiv ügyfél, hogy továbbá a terheltnek benne kettős szerep jut, amennyiben egyrészt passzív ügyfél, másrészt az Igazság felderítésének tárgya. 3. ,,Zur Psychologie der richterlichen Urteilsfindung ' (Stuttgart, Enke 1914.) c. előadásában Hellwig Albert azt a végső következtetést vonja le fejtegetéseiből, hogy a helyes ítélet megtalálásának összes feltételei inkább vannak meg a hivatásos bíróban, mint a laikusban, a helyes jogszolgáltatást tehát jól kiképzett, nem túlterhelt, szellemileg friss és független hivatásos bíráktól lehet várni. 4. A bizonyításnak lélektani alapokra fektetését tartja kívánatosnak Sturm ,,Über psychologísche Beweisschöpfung" (Geríchtssal 82. k. 289. és köv. 1.). A külső valóság megismeréséhez szerinte a tanúban belsőleg végbemenő mozzanatok (megismerése szükséges. Ez a megismerés csak ugy lehet-