Bűnügyi szemle, 1915-1916 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 2. szám - A BTK 260. §-ánál enyhébb törvény-e az 1914:XLI. t.-c. 20. §-a

66 nem álló szempont: hanem tisztán abból indultam ki, hogy enyhébb a terheltre nézve az, ha ellene magáninditvány, még pedig visszavonható magáninditvány alapján folyik az eljárás és nem hivatalból. Az uj törvény szerint a hatóság előtti rágalmazás esetében sohasem képviseli a kir. ügyészség a vádat. Itt mindig a magánin ditványt tevő sértett, mint főmagánvádló a vád ura. Ennek pedig az a folyománya, hogy a főmagánvádló magáninditványát ítélethozatalig bármikor visszavonhatja, vádját ezen időpontig elejtheti, — még akkor is, ha a terhelt ellen a vád tárgyává tett cselekmény teljesen be van bizonyitva. A terhelttel — mint minden más egyszerű becsületsértés, rágalmazás esetében — kibékülhet s igy a bíróságnak nem lesz módja a terhelt fölött Ítélkezni, bűnösségét megállapítani. Ugyanez a hivatalból üldözendő bűncselekménynél nem történik meg, mert nem képzelhető, hogy egy, a bűnösséget teljesen megállapító bizonyitásfelvétel után a kir. ügyész vádját elejtené. A BTK. 270. §-ának 2. pontja szerint hivatalból üldözendő hatóság előtti rágalmazás esetében, ha például a megrágalmazott községi jegyző ki is akart békülni ellenfelével, — a terhelt nem menekülhetett a büntetés alól, mert akadálya volt ennek a közérdek őre: a kir. ügyész. Az pedig nézetem szerint vita tárgyát nem képezheti, hogy ha egy törvény — mint az 1914. évi XLI. t.-c. — módot ad arra, hogy a terhelt a büntetéstől meneküljön, erre nézve sokkal enyhébbnek tekintendő, mint a BTK.-nek vonatkozó §-ai, melyek ezt bizonyos esetben kizárták. Kérdés tárgyát az képezheti, hogy a BTK. 2. §-ának rendelkezései csak az anyagi büntető szabályokra vonatkoznak-e, avagy minden büntető szabályra? A BTK. 2. §-ának szövegéből, hogy: ,,ha a cselekmény elkövetésétől az Ítélet hozásáig terjedő időközben egymástól küJömböző törvények, gyakorlat vagy szabályok léptek hatályba — ezek közül a legenyhébb intézkedés alkalmazandó," — nézetem szerint az következik, hogy ez a §. nemcsak az anyagi rendelkezést, hanem minden egyéb, tehát perjogi rendelkezést tartalmazó büntető törvényre, szabályra vagy gyakorlatra is vonatkozik. Az a körülmény, hogy ez az intézkedés az anyagi BTK.-