Bűnügyi szemle, 1915-1916 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 2. szám - A BTK 260. §-ánál enyhébb törvény-e az 1914:XLI. t.-c. 20. §-a

67 ben van kodifikálva, még nem ok arra, hogy csak az anyagi jogi rendelkezések szempontjából tartsuk kötelezőnek az enyhébb törvény, szabály alkalmazását. A 2. §. intézkedései a BTK. altalános részében vannak kodifikálva, tehát ott, ahol a büntetőjog elméletére és gyakorlati alkalmazására vonatkozó általános, egységes rendelkezések helyt foglalnak. Mivel pedig a büntetőjognak egységes része a büntető perjog is, ezek az általános jogelvek és szabályok perrendi kérdésekben is alkalmazandók. Hisz a BTK. általános részében perrendi természetű rendelkezések is vannak; igy a büntetések végrehajtásara, a magáninditványra, mint a bűnvádi eljárás megindításának feltételére vonatkozó szabályok. De, hogy a BTK. 2. §-a vonatkozik minden büntető szabály és törvény alkalmazására, következik abból is, hogy mikor a BTK.-t életbeléptették, — a büntetőjognak más kodifikációja nem volt, — tehát itt kellett törvényileg kimondani azt az elvet, hogy a büntető bírónak különböző törvények összeütközésénél az enyhébb intézkedést tartalmazót kell alkalmaznia. A fentiekből levont konklúzióm tehát ismételten is az: hogy a BTK. 260. §-a bár anyagi rendelkezés szempontjából enyhébb, mint az 1914. évi XLI. t.-c. 20. §-a, in concreto mégis előfordulhat, hogy enyhébbség okából az uj törvény alapján, ennek 21. §-a alapján kell eljárni. Például, ha a kir. ügyészségnél egy községi jegyző kellő időben feljelentést tett valaki ellen azért, mert az őt 1914. évi augusztus havában (tehát a BTK. 260. §-ának hatályossága idejében) az alispánjánál azzal vádolta meg, hogy a község érdekeit sértő hamis helyhatósági bizonyítványt állított ki s ez a vád a lefolytatott eljárás során valótlannak bizonyult, nézetem szerint a kir. ügyészség akkor jár el helyesen, ha a vádat hivatalból nem vállalja (bár erre a BTK. 270. §-ának 2. pontja kötelezné), hanem az 1914. évi XLI. t.-c. 21. §-ára támaszkodva az ügyet, mint magáninditványra és egyúttal magánvádra üldözendőt átteszi az illetékes járásbírósághoz. Ha aztán itt a sértett jegyző vádját el nem ejti, indítványát vissza nem vonja, mi sem áll útjában annak, hogy a járásbíróság a bűnösség megállapítása esetén a BTK. 2. §-ára való utalással az 1914. évi XLT. 20. §-ánál tényálladéki elem és büntetési tétel szempontjából enyhébb BTK. 260. §-át alkalmazza.