Bűnügyi szemle, 1915-1916 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 2. szám - A vádtanács elnöke által a BP. [büntető perrendtartás] 256. §-a értelmében a vádiratban elrendelt előzetes letartóztatás a BP. 267. illetőleg 268. §-a alapján hozandó határozatig hatályos

64 Hogy az általam most előadott nézet, szemben a cikkíró úréval felelhet meg a helyes törvénymagyarázat elveinek, kitűnik, a kérdés gyakorlati kivihetősége szempontjából is. Csak egy pillantást kell vetni a BP. 256. §-ában foglalt rendelkezésekre, legott látni fogjuk, cikkiró ur, álláspontjának tarthatatlanságát. Ezen §. 6-ik bekezdésében foglalt rendelkezések, a kifogásolási határidőnek a 3. bekezdésében meghatározott időtartamát 8 nappal meghosszabbitják, ekként tehát maga ezen jogosultsággal való élés időpontokban kifejezve 16 napot jelent, ha most már ezen időhöz hozzászámítjuk a törvényszék székhelyétől távollakó védő részére való kézbesítés idejét s még ezekhez hozzáadjuk a tárgyalás megtartásáig is eltelő időszakot, látni fogjuk, hogy ezen időpontok önmagukban is könnyen kitethetnek 30 napot. Az esetek ezen részeiben hogyan lenne elképzelhető tehát, a BP. 267., 268. §-ában foglalt határozatok meghozatalának lehetősége? Ily esetekben előállana az a képtelen helyzet, hogy a BP. 267., 268. §-ában jelzett hatóságoknak meglenne ugyan a jogosultsága az előzetes letartóztatás kérdéseiben leendő határozathozatalára, de nem lenne letartóztatott, s így jogosultságok illuzóriussá válna. Nem hiszem, hogy törvényhozásunk ily értelmű jogosultsággal akarta volna ellátni eme hatóságokat. Minthogy semmiféle törvényes rendelkezés nem szab határidőt a BP. 267., 268. §-aiban foglalt határozatok meghozatalára, én ebből a cikkiró úrétól eltérőleg ép azt következtetem, hogy ezen határozatok meghozatalánál tehát, a BP. 147. §. első bekezdésében jelzett határidők figyelembe sem vehetők. Hogy a törvényhozás a BP. 267., 268. §-ában kitett hatóságoknak határozataink meghozatalára fix terminusokat nem adott, én ebben részemről semmiféle jogséremlet még nem látok, mert tudtommal igazságszolgáltatásunk történetében még nem volt arra eset, hogy az előzetes letartóztatás intézménye felett diszponáló hatóságaink ezen jogosultságaikkal bármi tekintetben is visszaéltek volna, ellenben jogaikat mindenkor mindenidőben, csak a szükség mérvéhez képest használták. Végül nem szenved kétséget, hogy a BP. 267., 268. §-aiban foglalt határozatoknak előfeltételét ép a BP. 256. §-a alapján elrendelt előzetes letartóztatás képezi, ebből önként következik, tehát az is, hngv az előfeltételt képező határozatnak joghatályos-