Bűnügyi szemle, 1915-1916 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 2. szám - A vádtanács elnöke által a BP. [büntető perrendtartás] 256. §-a értelmében a vádiratban elrendelt előzetes letartóztatás a BP. 267. illetőleg 268. §-a alapján hozandó határozatig hatályos

60 hátrányára irányuló törvénypótló magyarázatokat vél feltalálni. Vonatkozó fejtegetései két részre oszlanak, egy, az úgynevezett általánosra, mely magában foglalja törvényhozásunknak az előzetes letartóztatás anyagának szabályozásánál követett irányadó elveit, s egy részlegesre, amely viszont a BP.-nek a felvetett kérdése keretében tartozó törvényes rendelkezéseknek, grammatikai, logikai, oknyomozó magyarázatait tartalmazza. Ezt a beosztást vagyok követni kénytelen én is a közlemény bírálatánál. Lássuk tehát, a cikikiró indokait, az általa használt sorrendben, egyenként. Azt mondja a cikkiró ur, hogy ,,a BP. egyik alapelve, hogy a vádlott addig, mig jogerősen el nem ítélik, személyes szabadságában korlátozva ne legyen. Minthogy azonban el nem kerülhető, hogy bizonyos esetekben az eljárás sikere érdekében a bűntettes szabadságától megfosztassék, a törvény taxatíve állapítja meg a szabadságelvonás eseteit s egyúttal aggódó gondossággal védi az egyéni szabadságot a hatóságok és bíróságok esetleges önkénye ellen, amidőn a letartóztatást időbeli korlátokhoz köti s ez ellen széleskörű jogorvoslatokat engedélyez. A törvény eme intenciója hozza magával, hogy ugy a letartóztatás esetei, mint annak korlátai szorosan értelmezendők, ahol a törvény kifejezetten nem rendelkezik, ott a vádlott hátrányára semmiféle törvényt pótló magyarázat helyt nem foghat." Távol áll tőlem, hogy ezen most idézett perjogi garantiális elvek általános érvénye ellen észrevételeket tegyek, annyit azonban kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azok csak igen kis mértékben fedik, törvényhozásunknak az előzetes letartóztatás intézményének szabályozásánál követett elveit, s a cikkiró ur által levont fenti következtetések pedig, azokkal egyenesen ellentétben állani látszanak. A most közölt fejtegetésekből ugyanis azt vélem kiolvasni, hogy a mélyen tisztelt cikkiró ur a törvényhozás idevonatkozó elveit akként értelmezi, minthogy a terhelt személyes szabadságának joga, szembeállítva az állam büntető igényével, a praedomináns szerepét játszaná. Semmiképen sem tudom osztani és magamévá tenni ezen elveket. Én ugyanis akként értelmezem a törvényjavaslat vonatkozó indokait, hogy az előzetes letartóztatás intézménye nem