Bűnügyi szemle, 1915-1916 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1. szám - A rablás és zsarolás elhatárolása

27 követelménnyel, a progresszivitással függ szorosan össze, mely nélkül az meg sem valósitható. A progresszivitásnak rendszerbe foglalása azonban az egyéniesités következetes keresztülvitelével nehezen egyeztethető össze, ezért nem helyes a progresszivitás elvén alapuló kedvezmények megadását a büntetés maghatározott részének kifogástalan kitöltéséhez kötni. Felem ütendő még, hogy Schreiber a fogházmunka egész jövedelmének az elitéit részére való kiadása mellett emel szót, a bűnügyi költségek levonását tehát ellenzi, hogy továbbá a vállalkozói rendszerrel szemben a fogházmunkának állami üzemét tartja helyén valónak, hogy végül a fiatalkorúak részére különleges büntetési intézeteket tart szükségeseknek. 2. A büntetés végrehajtás reformjának általános kereteivel foglalkozik v. Engelberg „Richtilinien für ein Strafvollzugsgesetz" (Deutsche Strafrechtszeitung 1914., 177—180. hasáb) c. dolgozatában. Különös figyelmet érdemelnek azok a megjegyzései, amelyekben azokkal a túlzásokkal száll szembe, amelyek a büntetésvégrehajtást mint az elitéit és az állam között fennálló jogviszonyt kívánják szabályozni és a szabadságbüntetésnek a puszta szabadságelvonáson túlterjedő mindenféle hatásait abból ki akarják küszöbölni. Ezekbe a mellékhatásokba bele kell nyugodnunk, mert különben a szabadságbüntetések egyáltalában nem érik el céljukat. Mindamellett szem előtt tartandó az, hogy a szabadságbüntetés ne váljék testi büntetéssé. Az emildtett elvek szerint kell felfogni különösen az elitéltek munkáltatásának szabályozását, valamint a szabadságbüntetéssel szükségképen együttjáró azokat a káros hatásokat, amelyeket ez az elitélt családtagjaira nézve kivált. Végső eredménye Engelberg fejtegetéseinek az, hogy a büntetésvégrehajtási törvénynek a foglyokkal való bánásmódra vonatkozólag mennél kevesebb parancsoló szabályt kell tartalmaznia. 3. Enigelbergnek most közölt dolgozatával vonatkozásban áll a börtönügy másik kiváló művelőjének, Freudenthalnak „Theorie und Praxis in der StrafvoUzugsreform" c. dolgozata (Deutsche Strafrechlszeitung 1914., 488—492. hasáb), melyben a szerző saját álláspontjának Engelbergéhez való viszonyát fejtegeti és lényegileig azzal egybehangzó véleményre jut. A szabadságbüntetések melllékhatásaínak megengedhetőségétől ő sem zárkózik el, de kiemeli, hogy az oilyan szabadságbüntetés, amely egyéb malumokkal is sújtja az elitéltet, nem tiszta szabadságbüntetés, amiből az következik, hoigy csak olyan esetekben helyénvaló a szabadságbüntetés egybekötése egyéb büntetésjelilegü elemekkel, amelyekben ezt az egybekötést különös megfontolások szükségesnek tüntetik fel. A büntetésvégrehajtásról alkotandó törvénybe beletartozik minden szabály, amelynek törvénybeli szabályozását alkotmányjogi szempontok szükségessé teszik, de bele valók azok a szabályok is, amelyeknek törvénybeiktatása azért mutatkozik kívánatosnak, ho>gy mint a büntetésvégrehajtásnak állandó értékű vívmányai, csupán törvény utján legyenek megváltoztathatók. Dr. Heller Erik, budapesti kir. büntetőtörvényszéki biró.