Bűnügyi szemle, 1915-1916 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1. szám - A Btk. 260. §-ánál enyhébb törvény-e az 1914: XLI. t.-c. 20. §-a?

10 anyagi büntetőtörvények időbeli összeütközésének az eldönté­sére ad direktívát, s csak az anyagi jogba vágó eltérések esetén lehet helye e rendelkezés alkalmazásának. Ha az anyagi törvény változása az eljárásban, illetve a hatáskör tekintetében is válto­zással kapcsolatos, az utóbbi különbség teljesen közömbös abban a tekintetben, hogy az adott esetben a régi törvény uralma alatt elkövetett büntetendő cselekményt melyik anyagi törvény szerint kelljen elbírálni. Már csak azért sem vonatkozhatik a BTK. 2. §-a az eljá­rási törvényekre, mert ezek az enyheség szempontjából össze sem hasonlíthatók. Az eljárási törvény célja a való tényállásnak a kiderítését és az anyagi törvénynek a helyes alkalmazását biz­tosítani, s összes intézkedéseinek ezt a főcélt kell szolgálniok, még azoknak is, amelyek látszólag csak a vádlott érdekeinek a védelmére vannak rendelve. Inkább lehetne szó arról, hogy nem enyhébb-e az uj tör­vény a réginél abból az okiból, mert hatóság előtti rágalmazást a közhivatalnok stb. sérelmére való elkövetése esetén az uj tör­vény szerint magáninditványra lehet csak üldözni, míg a régi tör­vény az ilyen esetekben felhatalmazást követelt, tehát a vádlott ellen való eljárás megindítását az uj törvény egy olyan feltétel­hez kötötte, amelyet a régi törvény nem tartott szükségesnek, és mert a régi törvénynek a bűnvádi eljárás megindítását feltétel­hez kötő rendelkezése kdvezőtlenebib helyzetbe juttatta a vád­lottat, mint amilyenben az az uj törvény szerint van, A magáninditvány és a felhatalmazás ugyanis lényeges pontokban különbözik egymástól. Amíg a magáninditvány elő­terjesztésére három hónap van szabva, addig a felhatalmazás az elévülési időn belül később is megadható. A felhatalmazást meg­adhatja a BTK. alapján kifejlődött gyakorlat szerint (22. számú döntvény) a sértetten kivül annak fölöttes hatósága is, tehát több személy, mint amennyi a magáninditvány előterjesztésére jogosult (kivéve a BTK. 270. §. 2. bek. és 271. §. esetét). A fel­hatalmazás, ellentétben a magáninditvánnyal, nem vonható vissza. Ezen az alapon állithatná valaki, hogy a magáninditvány olyan feltétele a bűnvádi eljárás megindításának, amely a vád­lottat kedvezőbb helyzetbe juttatja annál, amelyben a felhatal­mazás megkövetelése mellett van, s így nem látszik alaptalannak

Next

/
Oldalképek
Tartalom