Bűnügyi szemle, 1915-1916 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1915 / 1. szám - A Btk. 260. §-ánál enyhébb törvény-e az 1914: XLI. t.-c. 20. §-a?
11 egy olyan felfogás sem, amely a régi törvényt ebből az okból enyhébbnek állítja az újnál. Ezt a nézetet azonban határozottan vissza kell utasítani. Mert az a törvény, amely magáninditványt követel, csak akkor teremt kedvezőbb helyzetet a vádlott számára, ha az indítvány kellő időben nincs előterjesztve. Ilyen álláspontra helyezkedve pedig hol a régi, hol az uj törvényt kellene az adott esetben enyhébbnek tekinteni, s hol az egyik, hol a másik törvényben megszabott büntetési tételt kellene alkalmazni, aszerint, amint a raagáninditvány a hárem hónap alatt elő volt-e terjesztve vagy sem. Ha ugyanis a sértett közhivatalnok a régi törvény uralma alatt elkövetett hatóság előtti rágalmazás miatt személyesen adott felhatalmazást és pedig három hónapon belül, akkor ez egyenlő értékű a magáninditvánnyal. Ilyen esetben elég tétetet. az uj törvény kívánalmainak is. Nincs tehát különbség ebben a tekintetben a két törvény szempontjából, s a vádlottra nézve ugyanaz a helyzet, mert mindkét törvény alapján meg kell ellene indítani az eljárást. így most már csak azt lehet vizsgálni, hegy melyik törvény szab enyhébb büntetést, s még inkább, hogy melyik törvénynek a tényálladéka kiván többet a vádlott elitéléséhez. Ezek a szempontok pedig kétségtelenül arra utalnak, hogy a régi törvény az enyhébb, amint ezt a Büntető Jog Tárának folyó évi 13. számában (200. lap) érintettem is. Homlokegyenest ellenkező a helyzet akkor, ha a magáninditvány kellékei hiányoznak, ha tehát a felhatalmazást nem a sértett adta, vagy később, mint három hónap alatt. Ebben az esetben tényleg van különbség a vádlott helyzetében a két idöbelileg összeütköző törvény szempontjából, mert a régi törvény szerint az eljárást igy is meg lehet indítani, az uj szerint nem. Ilyenkor tehát az uj törvény volna az enyhébb. Ilyen jcgállapot azonban elképzelhetetlen. Ugyanaz a törvény az egyik esetben, ugyanolyan tényállás mellett nem lehet enyhébb, mint egy másik esetben. De ettől eltekintve is, nincs megengedve az összeütköző törvények egyes rendelkezéseinek az egymással való kombinálása. Ha az egyes törvényt alkalmazzuk egy tekintetben, akkor alkalmaznunk kell azt az egész vonalon. Ha azt mondjuk, hogy az uj törvény az enyhébb, mert magáninditványt kiván meg, akkor az uj törvényt kell alkalmaznunk egész terjedelmében mindig, tehát olyankor is, ha a magán-