Bűnügyi szemle, 1915-1916 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1. szám - A Btk. 260. §-ánál enyhébb törvény-e az 1914: XLI. t.-c. 20. §-a?

9 A BTK. 260. §-ánál enyhébb törvény-e az M4 :XLI. t.-c. 20. §-a? hta : Dr, BÁLÁS P. ELEMÉR, nagykíkindai kir. ügyész. Ennek a szemlének 1915. évi 20. számában (Kisebb közlemények, 473. lap) ilyen cim alatt felbukkant az a kérdés, vájjon nem enyhébb törvény-e a BTK. 2. §. szempontjából a becsület védelméről szóló törvény 20. §. a BTK. 260. §-ánál azért, mert az uj törvény szerint a hatóság előtti rágalmazás mindig magáninditványra lévén üldözendő, kizárólag a járásbíróságok hatáskörébe tartozik, holott a BTK. 260. §. alá eső ugyanilyen vétség bizonyos esetekben felhatalmazásra volt csak üldözhető, s olyankor a törvényszékek hatáskörét uralta. Az igenlő megoldás nem alapulhat más gondolatmeneten, csak azon, hogy a járásbíróság hatásköre szűkebb, mert kisebb jelentőségű ügyekre terjed ki, mint a törvényszéké, s ezért enyhébb az a törvény, amely ugyanazt a cselekményt a járásbíróság elé utalja, mint az, amely a törvényszék hatáskörének is teret enged. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy ilyen szempontból nem lehet a két törvényt enyheség dolgában összemérni. Mert hiszen enyhébbnek csak azt a törvényt lehet tekinteni, amely a vádlottra nézve kedvezőbb állapotot létesít a másiknál. Már most mi alapon állíthatja valaki, hogy a vádlottra előnyösebb, ha az ügyében a járásbíróság jár el és nem a törvényszék? Talán kisebb büntetéshez jut ilyen módon? Vagy talán elitéltetésének az esélyei csökkennek? Erről természetesen beszélni sem lehet. Legfölebb arról lehet szó, hogy a járásbíróságnál az eljárás egyszerűbb, a vádlottnak nincs módjában a nyilvános tárgyalást elkerülni (nem élhet, kifogással a vádirat ellen, amelyet ez az eljárás nem ismer), de nem is áll előtte olyan tág tér nyitva a perorvoslatck használatában, mint a törvényszék előtt. Ezek a körülmények pedig csak terhesebbé teszik a vádlott helyzetét. Nehogy azonban ugy lássék, mintha érdemileg akarnám vizsgálni az enyheség kérdését a felvetett idea alapján, sietek kijelenteni, hogy nézetem szerint egyáltalán nincs helye annak, hogy a BTK. 2. §-át az alaki törvények eltéréseire is alkalmazzuk. Ez a szakasz minden kétséget kizáróan egyesegyedül az