Bűnügyi szemle, 1915-1916 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1. szám - A gyorsított bűnvádi eljárás szerinti semmisségi panaszról. 9550/915. I. M. E. sz. rendelet 18. és 20. §-ok

6 indítvány mellőzését indokolja. Ha a fél kéri a bizonyításnak bizonyos irányban való elrendelését, avagy kéri az alsóbiróság ténymegállapításának helyesbítését: a bíró minden esetre meg fogja vizsgálni, indokolt-e a kérelem. Ha indokoltnak találja: ugy — habár nem is az indítványra való utalással, — az indítványnak megfelelő értelemben határoz. Az indítványt tehát csak az esetben utasítja vissza, ha azt érdemileg is indokolatlannak találja. Anyagilag ezek szerint az eredmény ugyanaz, akár fel vannak ruházva a felek inditványozási joggal, akár nem. A midőn ekkép a Gybp. a Curiát a ténymegállapítás revíziójának jogával felruházza, ez által oly területen ruházza fel hatáskörrel, a melyről a BP. életbeléptetése, tehát másfél évtized óta el volt zárva. Lévén a Gybp. teljesen az ideiglenesség jegyében létesült jogalkotás: szó sem lehet arról, hogy e jogikiterjesztésben egy lépést keressünk a semimiségi panasznak a régi BP. előtti felebbezéshez hasonló perorvoslati eszközzel való kicserélése felé. Erre azt hiszem senki nem gondol. De ha a semmiségi panasz történeti fejlődését tartjuk szem előtt, lehetetlen fel nem ismerni a fejlődésben azt az irányzatot, mely a semmiségi panasz tárgyában eljáró felsőbíróság jogkörét egyre kiterjeszteni igyekszik. A semmiségi panasz őshazája, a francia perjog, a felsőbíróságot csakis — és pedig úgyszólván kizárólag alaká semmiségi okból való — megsemmisítésre jogosítja fel. A megsemmisített ítélet helyett ujabb ítéletet nem hozhat. Az ítélethozatalt (az alsóbíróságra köteles bízni. A semmiségi panasznak ezt az alakját vették át 1848-ban a német partikuláris jogok. De csak a bajor perjog ragaszkodik a francia eredetihez. A többi német perrendek bizonyos esetekre feljogosítják a felsőbíróságot, hogy a megsemmisített ítélet helyett ujabb ítéletet hozzon [Zachariae. Handbuch des deutschen Strafprozesses II. kötet, 637—648. lap). Az 1873. évi osztrák perrend, s az 1877. évi német birodalmi perrend jóval szélesebb körben engedi meg a legfőbb itélőszéknek az ujabb ítélethozatalt. Az osztrák perrend (288. §. 3. pont) lényegileg a BP. által meghatározottakhoz hasonló anyagi semmiségi okok (281. §. 9., 10., 11. pont) fenforgása esetében ru-