Bűnügyi szemle, 1915-1916 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1915 / 1. szám - A gyorsított bűnvádi eljárás szerinti semmisségi panaszról. 9550/915. I. M. E. sz. rendelet 18. és 20. §-ok
5 megállapítását, s az alsóbiróság ítéletében megállapított tények helyett másokat állapithat meg, a nélkül, hogy az ítéletet megsemmisítené, s az alisóbiiróságot ujabb ítélethozatalra utasítaná. Tehát tisztán célszerűségi kérdés, hogy a Curia a Gybp. 20. §-a, avagy a BPN. 35. §-a alapján intézkedik-e. Mindkét intézkedés egyaránt jogában áll. Igaz, hogy a Gybp. 20. §-a az esetre szorítja a bizonyitásfelvétel elrendelését, ha ,,csupán egyes ténybeli megállapítások helyességére merüli fel kétség, vagy csupán egyes bizonyítékoknak felvétele illetőleg megszerzése vált szükségessé". Ez a megszorítás azonban csak látszólagos. A Curia belátásától függ, mily terjedelemben gyakorolja a Gybp. által reá ruházott jogot. Ha jogkörét kitérj esztőleg magyarázza, ugy a Gybp. 20. §-a alapján intézkedik úgyszólván minden esetben, amikor egyébként az ítélet megsemmisítése mellett való uj eljárás elrendelése (BPN. 35. §.) mutatkoznék szükségesnek. Minthogy a fentiek szerint a Curiát a gyorsított eljárásban a ténykérdésben is megilleti a revízió: a Gybp. által szabályozott e perorvoslati eszköz már nem igazi semmiségi panasz, de felebbezés. Mert mi a különbség a két jogorvoslati eszköz között? A modern perjogok semimiségí paniasza Lényegileg a jogkérdésben való felebbezés. A jogkérdés tekintetében a különböző per jogok kisebb-nagyobb jogkörrel ruházzák fel a semmiségi panasz tárgyában eljáró felsőbíróságot. Abban azonban megegyeznek, hogy a revíziónál az alsóbíróság által megállapított tényállás irányadó. A tényállás tehát revízió tárgyává nem tehető. Semmiségi panasz utján csak error juris orvosolható. Error facti nem. Éppen ebben különbözik a 'semmiségi panasz a felebbezéstől. Minthogy pedig a Gybp. a jogelvtől eltérőleg, legalább bizonyos korlátok között megadja a tényállás tekintetében is a revíziót: a Gybp. semmiségi panaszát bátran nevezhetnők a Curiához való egyfokú felebbezésnek is. Igaz, hogy a ténymegállapítás revíziója tekintetében a Curia csak hivataból intézkedhetik; a felek e tárgyban indítványt nem tehetnek (Gybp. 20. §. negyedik bek.). Ez a korlátozás azonban gyakorlati jelentőséggel nem bír. A lényeg az, mire terjed ki a revizionálís jogkör. Hogy felek birnak-e inditványozási joggal, csak formai kérdés. Érdemileg közömbös. Mert akár van indítványozási joguk a feleknek, akár nincs: a felek attól, hogy a szóban forgó irányban indítványt terjesszenek elő, elzárva nincsenek. Csiak a bíró van felmentve az alul, hogy az