Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 2. szám - A becsületsértő cselekményekről. [3.r.]

77 hanem a szabad cselekvésnek u. n. természeti jcgát, ahogy például az angolok értik.8 Másrészt éppen a társadalmi igények szempontjából nem lehet annyira menni, hegy a valóság bizonyítása a magánélet tényeire nézve egészen eltiltassék, miként Franck kivánja,9 avagy túlságos korlátozásoknak vettessék alá, mint a régibb francia jogban, melyet már ismertettem. A törvényhozás nem mindig tartotta szem előtt e kívánalmaikat, bár azok kétségtelenül az arany középútat jelzik. A régibb jogszabályok, melyek még az anímus injuriandi kellékével operáltak, a valóság bizonyításán felül az animus injuriandi hiányát is szükségesnek tartották a büntetlenséghez, míg a jóhiszemet (a valóság hiszemét) csak enyhítő körülménynek vették. Jlyen volt a porosz Landrecht. De éppen ezeknél a törvényeknél egészen illogikus volt az animus injuriandi hiányát is követelni, mert hiszen az ő álláspontjuk szerint sértő szándék nélkül nem létesül az ínjuria, ily esetben tehát még az állítás valótlansága mellett is felmentő ítéletet kellett hozni. Az animus injuriandi kellékével szerkesztett elméletek könnyen indokolják a bizonyítási teher áthárítását. Amennyiben ugyanis a használt kitételek tárgyilag injuriát foglalnak magukban, vélelmeztetik az animus injuriandi, de nem mint praesumtio juris et de jure, hanem mint egyszerű vélelem (praesumtío facti), melyet meg lehet cáfolni. Ezzel a cáfolattal terhelik a vádlottat s így a reá rótt bizonyítási teher látszólag összhangban van az általános elvekkel.10 E szempontból igen szabatosan intézkedett a peresz büntető törvényköny, kimondván, hogy az állított tények valóságának bizonyítása nem zárja ki a becsületsértést, ha a nyilatkozat alakjából vagy a körülményekből sértési szándék tűnik ki. Az angol jog távol tartja magát a valóság megítélésének e mesterséges bonyodalmaitól. A becsületsértési pereknek polgári és büntető természetüekre való felosztásából indulván ki s a polgári pert kizárólag a kár jóvátételére irányzottnak fogván fel, itt az állítás vagy kifejezés valótlanságának vagy valóságának igen nagy súlyt tulajdonít. Ha az állítás való — így okos8 Blackstone, Book I. ch. VII. 9 Philosophie du droit pónal (1864.) 164. sk. 11. 1(1 Carrara, Programmá, p. sp. 3. k. 1751. §.