Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A becsületsértő cselekményekről. [2.r.]

3 dítene a fogalom szabatosságán és hogy a törvény így hathatósabb védelmet nyújtana a sértett becsületnek, azt nem hiszem. Ha a becsületsértő cselekményeknek ama sötét tömegéből, mely bíróságainkat elárasztja, egyes elbírált eseteket veszünk vizsgálat alá, azt fogjuk látni, hogy nehéz volna eltalálni, az új törvény három megjelölése közül melyik szerint volna a tett becsületsértés. Az esetek túlnyomó részében mindegyikére állni fog mind a hárem. De látni fogjuk azt is, hegy legtöbbjére mégis csak legjobban illenék a meggyalázás, kivált abban az értelemben, amelyben azt bíróságaink, a kódex indokolásának alapul vétele mellett, elfogadták. Az új törvény indokolásának azonban ez ellen az értelmezés ellen is van kifogása. Azt vitatja ugyanis, hogy a kódex indokolása nem fedi a szöveget, nem pedig azért, mert a kódex összes javaslatai a sértés szóval határozták meg a becsületsértés fogalmát és csak a képviselőház igazságügyi bizottsága tette ennek helyébe a meggyalázást. Ezzel szűkítve volna az eredeti fogalom. Én még ezt sem tekinteném valami nagy hibának, mert a „sértés" kifejezés meg egy kicsit tágra fogja a dolgot. A becsület minél hathatósabb oltalmazása mellett is a törvényhozásnak óvakodnia kell attól, hogy a túlérzékenységnek és az egyénnek vagy kisebb köröknek egészen subjectiv becsületfelfogását legyezgesse, amire a ,,sérteni" kitétel bizony alkalmat adhatna. De talán van egyszerűbb miagyarázata is a dolognak. A miniszteri javaslatok egyszerűen ídem per idem határozták meg a becsületsértést (,,aki más ellen sértő kifejezést használ, . . . a becsületsértés vétségét követi el"). Az igazságügyi bizottság úgy gondolkozhatott, hogy ha a törvény definiál, hát adjon definitiót vagy legalább „írjon körül", de a javaslatok nem mondottak mást, mint hogy aki más becsületét sérti, becsületsértést követ el. A tautológia helyébe tehát u. n. nomínaldefinitiót tett. Hogy ezzel mást akart volna mondani, mint a javaslatok, arra nincs serami adatunk, mert a szócserét nem is indokolta meg. Előttem világos tehát, hogy az indokolás a törvény szövegére is talál. És így alig lesz elfogadható az új törvény indokolásának azon állítása, hogy a meggyalázás kifejezésének a kódex indokolása alapján való értelmezése a törvény értelmének „kifeszitését" jelentené. Ily körülmények között valóban meglepő, hogy az új