Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 2. szám - A halálbüntetés és a magyar büntetőtörvénykönyv revíziója

69 tása seholsem tudta a legsúlyosabb bűntetteket teljesen visszaszorítani. ,,S mit használtak az emberiségnek a kínok ezer fajai?" Kérdi Szemere . . . ,,M.i jó és nemes virágzott azon hatvanezer életből, mi VIII. Henrik alatt mult ki vérpadon s azon hetvenezerből, mi Angliában 1689-től 1787-ig hóhér által végeztetett ki? Nem kellene-e e szerint Spanyolországnak paradicsomként ragyogni, hol némely három hónap alatt 2600-at ölt meg a törvény szava?" És viszont azokban az államokban, melyekben a halálbüntetés törvényhozásilag van eltörölve, illetve melyekben de facto nem alkalmaztatik, a halálbüntetései addig sújtott bűntettesek száma észrevehetően sehol sem emelkedett. Sőt mi a halálbüntetésre nézve épen jellemző, egy amerikai statisztikai kimutatás szerint a lincselés, eme a primitiv társadalmi bosszúnak megfelelő szociális reakció ép azokban az államokba fordul a legritkábban elő, melyekben a halálbüntetés nem alkalmaztatik. A másik az, hogy a halálra itélt egyének tekintélyes része a kivégzés látványosságában már előbb maga gyönyörködött. Egy angol lelkész kimutatása szerint pld. az általa végső lelkészi ellátásban részesített 167 halálra itélt gonosztevő között csak 6 nem volt jelen kivégzésnél. Ezek a tények tehát mind azt bizonyítják, hogy a halálbüntetésnek elrettentő hatása nincs. Nincs, mert ismételjük, a gyilkosok tekintélyes része szervezetileg abnormis egyén. De a halálbüntetés szervezetileg nem abnormis egyénekre nézve sem gyakorol elrettentő hatást. Hanem épen ellenkezőleg, annak ez elemre a legkárosabban kiható tömegsuggeráló ereje van. Igen helyesen mondja Aubry1 kitűnő könyvében, hogy a ,,tuer avec cérémonies" valósággal epidémiát teremtett, mely csak amúgy szüli az anarchista ,,mártírokat." A nálunk is egyidőben annyira elterjedt betyárromantika ebből a veszélyes epidémikus tömegsuggestióból táplálkozott. Ha a halálbüntetés nem valósithatja meg az elrettentés célját, ugy csak az ártalmatlanítás és a mesterséges kiválasztás relatív céljainak állhat a szolgálatában. így az olasz kriminalanthropológusok egy része, mint Lombroso és Garofalo a selectio szempontjából mint gazdaságos 1 Aubry: La contagion du meurtre.