Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 2. szám - A halálbüntetés és a magyar büntetőtörvénykönyv revíziója

68 hol a javítással, hol meg az elrettentéssel, majd az ártalmatlanítással, majd pedig a mestersége kiválasztással igyekszik elérni. így szabadult ki a halálbüntetés, mint büntetési eszköz a tudománytalan elmélkedések vonzköréből s került bele a tudományos megfigyelések centrumába. Téves volna azonban azt hinni, mintha jelenleg már csak kizárólag a tudomány fegyverei mérkőznének össze a halálbüntetés mellett és ellen folyó küzdelemben. Még sajnos ma is százados előitéletek, érzelmi momentumok s a tudomány ujabb eredményei iránti elfogultság az az áthidatlhatatlan fal, melyen az abolicionalisták küzdelme a legtöbb helyen hajótörést szenved. Ha nem a megtorlás a büntetés célja, kérdezzük: a halálbüntetés a relativ büntetési célok melyikét valósit ja meg? Elméletileg természetesen, csak az általános megelőzés, az ártalmatlanítás és a mesterséges kiválasztás céljai jöhetnek tekintetbe. S a halálbüntetés védelmezői kétségkívül a generális prevenció hangsúlyozásával tartják a laikus közfelfogás előtt a legerősebben magukat. Az élet elvételével kifejezett elrettentés oly intő momentum, mely az állam polgárainak a halálbüntetéssel fenyegetett büntettek elkövetésétől való visszatartását nem tévesztheti el. Mert ha a legsúlyosabb büntetés nem rettent vissza a büntetendő cselekmények elkövetésétől, ugy várható-e ilyen hatás a sokkal enyhébb szabadságvesztés büntetésektől? így okoskodik ma még sok jogász és majdnem minden laikus. Csak amint általában leglogikusabban felépített filozófiai rendszerek a gyakorlati megfigyelések adalékain siklanak el és dőlnek össze akként az egyébként logikus detuktiv következtetések is az induktív megfigyelések eredményein törik ki a nyakukat, így van ez a halálbüntetés kérdésénél is. E helyen csak pár legjellegzetesebb megfigyelésre hivatkozunk. A bűntettesek biológiájának tudományos tanulmányozásával megállapítást nyert, hogy a gonosztevők igen tekintélyes percentje a szervezetileg abnormis egyének közül sorakozik. Majd pedig a kísérleteknek a bűntettesek különböző csoportjaira való kiterjesztésével nyilvánvalóvá lőn, hogy a szervezetileg abnormis bűntettesek legnagyobb százaléka ép a legsúlyosabb gonosztevők között fordul elő. Ehhez kapcsolódik két más megfigyelés. Az egyik az, hogy a történelem tanúsága szerint a halálbüntetés leggazdagabb ara-