Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1913 / 2. szám - A halálbüntetés és a magyar büntetőtörvénykönyv revíziója
67 daláról letárgyalt kérdés felett ma elméleti csatározásokat megismételni vagy felujitani anachronismus számba menne. Már a hetvenes évek törvényalkotói kijelentették, hogy a javaslat ,,a halálbüntetés jogosságának elméleti diskussziójába" nem fog belemenni, hanem csupán a szükségesség szempontjából teszi birálat tárgyává. A hetvenes évektől pedig a kérdés továbbfejlődött, mondhatni csak azóta érett igazán meg. Az utolsó félévszázadban u. i. a halálbüntetés hívei felfogásában olyan lényeges változás ment végbe, hogy az a rideg válaszfal, mely az abolicionalistákat a halálbüntetés védelmezőitől elkülönitette, többé nem található meg. Lábuk alól ez idő alatt egyre jobban és jobban csúszott ki ama elvi alap, melyen oly könnyen vivták meg az ellentáborral szemben csatáikat. Hisz csak nézzünk végig arzenáljuk felszerelésein, egykori legerősebb fegyverüket, a tálío elvét gondos keresés után hol csak felismerhetetlen átalakításban, hol mint teljesen divatját mult berozsdásodott ereklyét fedezhetjük fel. De hiába keressük a hamisítatlan megtorlás fegyvereit, a jus talionis, a mózesi törvényhozás: „szemet szemért, fogat fogért" elvnek azt az igazságossági princípiumát, melyről a heidelbergi nagy filozófus oly fennen hirdette; ,,Wenn die Gerechtigkeit untergeht, so hat es keinen Wert mehr, dass Menschen auf der Erde lében." A halálbüntetés létjogosultságának elvi igazolásában beállott eme lényeges változás a büntetés céljának tudományos kutatásával függ össze. A filozófiai spekulációkon nyugvó abszolút büntetőelméletek szerint u. i. a büntetés kizárólagos célja: a megtorlás igazságos viszonzása a bűntett által elkövetett rossznak. A megtorlás gondolata azonban a mult század közepétől mindjobban elszintelenedik s a büntetés célja az általános megelőzés gondolatában jegecesedík ki. Ez elmélet szerint, a büntetés célja már nem a megtorlás, hanem a generális prevenció vagyis a büntetésben foglalt elrettentéssel odahatni, hogy az állam polgárainak jogi öntudata emelkedjék. Csak később a kriminológiai kutatásoknak a gonosztevők osztályozására való kiterjesztésével alakul ki a speciális prevenció eszméje, s jönnek létre azok a relativ elméletek, melyek pusztán a bűntettest tartják szem előtt. Ez elméletek szerint a büntetés célja, hogy a bűntettes a jövőben lehetőleg ujabb büntettet ne kövessen el. Ezt a célt a gonosztevők osztályai szerint