Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 5. szám - A BP. [büntető perrendtartás] reformjához. [3.r.] A vádlotthoz a főtárgyaláson intézhető kérdések. 304.§. végbek.

218 körülmény lényegesnek mutatkozik — ezen indítvány szavaival élve teszik föl a kérdést. De tovább megyek. Arra is tudok esetet, hogy e kérdésföltevés a fönnebb mondott időpont előtt, vádlott u. n. fötárgyalási kihallgatása után nyomban, szóval a bizonyitásfölvétel befejezte előtt történt. így a törvény életbelépte után kevéssel utóbb tárgyalt Takács Zoltán-féle bűnügy táblai főtárgyalásán, amikor a vádlottak és vidéki tanuk tömkelegére való tekintettel beláthatatlan zűrzavart idézett volna elő, ha ezeket az inditványokaí, illetve kérdéseket az ügy teljes letárgyalása, illetve az összbizonyitás befejezte után köllöfct volna elintézni; mivelhogy igy az egyes vallomások összbenyomása már rég elmosódott volna. De még ennél is tovább megyek. Pár héttel a fönnebbi eset után a budapesti büntető kir. törvényszék egyik fötárgyalási tanácsa arra az álláspontra helyezkedett, hogy a BP. 304. §-ának végbekezdésében foglalt tilalom csak a vádlott saját ténykedését érintő kérdésekre vonatkozik. Ehhez képest nem vonatkozik azokra az esetekre, melyekben a vádlott vádlottársának tényére nézve adhat fölvilágsitást, minthogy ezekre a tényekre nézve ő nem vádlott, hanem — ha mindjárt nem is eskethető meg, — tanu. Curiánk persze egyik esetben sem szólhatott bele a kérdésbe, mert a törvényparagrafus nyakának birói hatalommal való kitekerése minden esetben a felek előzetes, illetve hallgatólagos beleegyezésével szokott történni; ily esetben pedig a perrend nem ád jogvédelmet. Az előrebocsájtottak tanúságaként, gyakorlatunk hatályon kivül helyezvén a törvényt, legyen szabad föltennem a kérdést: nem volna-e helyes ezen gyakorlatilag meg nem valósitható tilalmat, a törvény reformja alkalmából, kiküszöbölni? Nem is szólva a fönnálló anarchisticus állapot erkölcsrontó hatásáról, csak arra utalok, hogy — mint azt a fönnebb ösmertetett pénzhamisitási esetben kimutattam: a kérdések indítványozása sok esetben csak a vádlott kihallgatása után nyomban felelhet meg a céljának és a közvetlenségnek; és a jelenlegi eljárás időveszteséggel is jár. De, hogy a perrend intentioinál maradjunk: mi indította a törvényhozót e tilalomra? Különösen pedig arra, hogy a tilalmat a védőre is kiterjessze? Az indokok szerint csak is az, hogy útját szegje a vádlott faggatásszerü kikérdezésének