Bűnügyi szemle, 1912-1913 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - Lehet-e sajtó kihágást törvényen kívül minősíteni

42 leg és lelkileg megerősödött, továbbá az esetben, ha a pártfogó nevelés el­rendelését nem a gyermekben rejlő subjectív tényezők tették szükségesekké, hanem a szülők dolosus vagy culposus magatartása. Poroszországi tartózkodása alatt szerző Í8 fiú és 21 leány intézetet lá­togatott meg. E részben igen érdekes benyomásokról számol be. Az intézetek felekezeti alapon vannak szervezve, ügy hogy az összes nevelőknek és növendékeknek ugyanezen felekezethez kell tartozníok. Az in­tézetek egyetemesen szabályozva nincsenek; az általános utasítás csak né­hány alapelvet tartalmaz ; a részletes szabályzatot a fentartó állapítja meg, és a kormányhatóság csak a törvény megtartását ellenőrzi. Ez által elérhető, hogy a szabályzat a helyi viszonyokhoz simul; másrészt az intézeti igazga­tók egyénisége szabadon érvényesül. Néhány intézetnél a fő czél az egyéniség fejlesztése. Egyik intézet igazgatója büszkén írja, hogy bár az intézet kapuit csak este 9 órától reggel 5 óráig tartják zárva, a szökések száma nem nagyobb mint más intézeteknél, melyek kapui gondosan és szígorüan zárva vannak. Prostituált vagy más okból züllött J5 éven felüli leányok számára kü­lön-külön intézetek állnak fenn. Vezetőik díakoníssák vagy apaczák. Némely intézet nemi betegek számára való koródával is össze van kötve. Tapasztalatait a magyar javító nevelésre alkalmazva, szerző az iskola­köteles és 15 éven felüli növendékek teljes elkülönítését javasolja. A nevelő és nevelt egyéniségének érvényesülésére nagyobb teret kíván engedni. Végül sürgeti, hogy mindkét nembeli, nemileg beteg növendékek részére egy-egy intézet megfelelőleg felszereltessék. A gyermek tanúvallomásának lélektana cím alatt közölt egy érteke­zést a Jogtudományi Közlöny f. évi 32. száma Dr. Kármán Elemér tollából. Czikkiró vitatja, hogy a gyermek vallomása esetleg jelen­tékenyen többet érhet, mint a felnőtteké. Gyakorlati esetekkel igazolja, hogy a nyomozásoknál, kivált az első lépések megtételénél a gyermekek vallomá­saínak rendkívül jó haszna vehető. Az esküdtekhez intézendő kérdések egvszerüsitésé-ről értekezik Alföldi Ede nagybecskerekí törvényszéki elnök a Jogtudományi Közlöny f. évi 33. számában. A kérdéssel de lege lata foglalkozik. Az índívídualítacía híve. Az egyszerűsítéssel annyira megy, hogy elégségesnek tartja pl. a kérdést ügy megszövegezni, hogy „vádlott a sértett szándékos megölését megkísérelte-e ?" A jogos védelem tulhágását (B. T. K. 79. §. 3.) beszámítást kizáró esetnek tekinti, s így vitatja, hogy az a főkérdésbe felve­hető. A sülyosabb büntetési nem vagy tétel alkalmazását maga után vonó eset szintén a főkérdésbe tartja felveendőnek, kivéve ha ez a megérthetőség rovására esnék. Szükségtelennek tartja a főkérdésbe felvenni szándékos em­berölésnél azt, hogy vádlott az ölési szándékot nem előre fontolta meg, testi sértésnél, hogy vádlott nem ölési szándékból cselekedett. Az uj rendőri kihágási eljárás jogorvoslati rendszere czím alatt a Jogtudományi közlöny f. évi 34. számában részletet közöl Dr. Dá­nos Árpád mínísterí fogalmazónak „A közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt kihágásokról" czim alatt megjelenő munkájából.

Next

/
Oldalképek
Tartalom