Bűnügyi szemle, 1912-1913 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - Lehet-e sajtó kihágást törvényen kívül minősíteni

37 mással folytonos összeütközésben levő szabályaínak tömkelegéből, rámutat a legkisebb sérelmet okozó megoldási módozatokra. Ily művet kaptunk kézhez dr. Heller Erik győri kír. Ítélőtáblai tanácsjegyzőnek a címben megnevezett s a folyó év első hónapjaiban megjelent munkájában, — melynek minden sorából kiviláglik, hogy szerző a BN. alapeszméjét teljesen átértette s a mely nemcsak a jogalkalmazás, hanem a jogalkotás szempontjából is igen értékes munkálat. Szerző a bevezetésben igen helyesen állítja fel a tételt, hogy az anyagi és alaki jogszabályok inkongruenciája esetén a gyakorlat inkább a B N. vonatkozó szabályát vegye a magyarázat és illetőleg kibontakozás a 1 a p j á u 1 (24. 1.); mindenkép helyes álláspont, mert a bűntettes gyermekek és fiatalkorúak megmentésére irányuló cselekménysorozat hatályát és sikerét nem szabad veszélyeztetni, sőt esetleg meghiúsítani azzal az ellenértékkel szemben, hogy a BP.-nak szabályai sértetlenül érvényesültek. Ha eljárási szabályt sértettünk, de gyermeket mentettűnk, ez kisebb hiba, mint ha elnézzük, hogy az előbbiek közt az utóbbi, a gyermek kisiklik kezeink közül. Az első fejezet „Hatáskör és szervezet" címet viseli, melynek J. §-ában „A fiatalkorúak bűnügyeinek elkülönítésére" vonatkozó fejtegetésekkel találkozunk. Helyeslem s a gyakorlatban követendőnek ajánlom szerzőnek azt a javaslatát, hogy tárgyi összefüggés (BP. Í8. §.) esetén az egyesítés lehetőleg mellőztessék és illetőleg, hogy ez csak akkor indokolt, ha az elkülönítés folytán a bizonyítékok produkálásának sikeressége volna kockáztatva (30. 1.) — „A fiatalkorúak bíróságainak szervezete" cimü 2. §-ban szerző nagy körültekintéssel tárgyalja azt a kérdést, vájjon a fiatalkorúak bűnügyeiben egyes biró, vagy társas bíróság járjon-e cl, illetőleg a vegyes rendszer érvényesüljön ? Részemről elfogadom az egyes biró kizárólagossága mellett állást foglaló nézetét, érvelését ís helyeslem, de ahhoz a javaslatához már nem járulhatok hozzá, melyben helyes megoldásnak a törvényszéki hatáskör általánossá tételét tartja (37—38. 1.) Szerzővel szemben azt állitom, hogy a járásbírák közül ís találhatni a fiatalkorúak ügyeinek ellátására alkalmas bírót; — eloszlathatónak vélem továbbá azt a nehézséget ís, mit szerző felhoz, hogy a járásbíróságoknál rendszerint egyetlen egy bíró van, ki az összes bűnügyeket ellátja, már pedig lehet valaki igen jeles krímínalísta amellett, hogy a fiatalkorúak ügyei iránt nincs meg benne a kellő érzék (38. 1.) ; erre csak az a feleletem, hogy tehát ne bízassék meg okvetlenül a büntetőjárásbiró a fiatalkorúak ügyeinek ellátásával, sőt sokszor egyenesen kívánatos, hogy ez az ügykör, mely inkább pedagógiai, mint büntetőjogi tudást és készséget feltételez, ne a konzervatív büntetőjogászra, hanem a túlságos dogmatizálás által látásában még meg nem zavart és nem a sablonos ítélkezéshez szokott polgári bíróra ruháztassék. Egy vidéki törvényszéki elnöktől hallottam, hogy mindig jobb s a BN. szellemének inkább megfelelő ítéleteket hoztak a nyári tanácsban, melyben az ő elnöklete alatt civilís bírák ültek. — Ily körülmények között meg fog szűnni a szerző által felpanaszolt az az anomália ís, hogy a legtöbb helyen a büntetőügyek ellátását csak átmeneti ügyszaknak tekintik. — De mind ettől el-