Bűnügyi szemle, 1912-1913 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A beszámítást kizáró okok az esküdtbírósági eljárásban. [1.r.]

18 lezése külön kérdés feltevésére beszámítást kizáró okra irányuló tényállítás esetében,8 Hasonló egyöntetűség nem észlelhető a német partícularís törvényhozásoknál. Míg azoknak többsége közöttük az (Í852. évi május 3. és Í867. évi) porosz is párhuzamosan haladt az osztrák jogfejlődéssel: addig p. o. az Í848. nov. ÍO-íkí bajorországi és braunschweígí törvényhozás, akár vitatta a védelem a beszámítást kizáró ok fennforgását vagy nem, a főkérdésre adott váíaszszal eldöntöttnek tekinti az ügyet. A német birodalmi bűnvádi perrendtartás javaslata azonban, melyet Bismarck Í874. évi október hó 29-én a szövetséges tanács megbízásából a birodalmi tanács elé terjesztett, e tárgyban a porosz törvény rendszerét követte. (Folytatjuk.) 8 Nemcsak a törvény indokolása, hanem az osztrák semmísítőszék állandó gyakorlata is a kétharmadtöbbségét csakis az esküdteknek azon határozatánál kívánja meg, mely a vádlottat bűnösnek mondja ki. Egyszerű szótöbbség elegendő a külön kérdésnek vádlott hátrányára való eldöntéséhez. A kír. Curia másként értelmezi perrendtartásunknak az osztrák törvény 329. §-ának megfelelő 368. §-át. Az Í907. évi november hó 29-én 86. sz. a. kelt teljesülési döntvény szerint „az esküdteknek ama határozatához, mely szerint a beszámíthatóságot kizáró ok nem forog fenn, legalább 8 szavazat szükséges abban az esetben is, ha az külön kérdésbe foglaltatott." Ha figyelembe veszem, hogy a beszámítást kizáró okra feltett külön kérdés esetében a főkérdés értelemszerüleg nem ís jelenthet egyebet, mint a bünösségí kérdést, eltekintve a beszámítást kizáró ok fennforgásától az osztrák legfőbb bíróság álláspontja inkább felel meg a tőrvénynek, mint a magyar kír. Curiaé. — Az utóbbinak teljesülési határozata különben nem terjed ki a „büntethetőséget kizáró okokra", melyekre vonatkozólag a BP. 359. §-a rendeli el a külön kérdés feltevését. E tekintetben nincs megkötve a kír. Curia keze, sőt ennek a kérdésnek eldöntésénél figyelembe sem jöhet az egyik érv, melyen a 86. számú döntvény felépült. A „büntethetőséget megszüntető" ok nem foglalható nemlegesen a fökérdésbe, tehát a vádlottra nézve kedvezőbb felfogás nem támaszkodhatík a szavazás eredményére abban az esetben, ha a beszámítást kizáró okot, a BP. 358. §-ának első bekezdése értelmében a főkérdésbe foglalják. A plenáris decísío indokolása szerint: „Ha a beszámíthatóságot kizáró okot magában foglaló külön kérdés a BP. 368. §-a első bekezdésének utolsó tétele alá esnék, vagyis ennek a külön kérdésnek a vádlott terhére való eldöntéséhez az egyszerű szótöbbség elegendő volna, abból az a visszásság keletkeznék, hogy a beszámíthatóság kérdésének a vádlott terhére való eldöntéséhez szükséges szavazatok száma váltóznék a szerint, a mint a beszámíthatóságot kizáró ok a fökérdésbe foglaltatott vagy arra nézve külön kérdés tétetett fel — tehát esetleg függne attól a körülménytől, hogy a beszámíthatóságot kizáró oknak a fökérdésbe való foglalása e kérdést igen terjedelmessé vagy nehezen érthetővé tenné, holott ez a körülmény a beszámíthatóság kérdésének lényegére nézve nincs semmi jelentőséggel."