Bűnügyi szemle, 1912-1913 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 7. szám - Kereskedelmi vétségek

337 ményben eltérés van, ez a tény összeegyeztethetetlen azzal, hogy a jogtalanságokat mégis egységeseknek tekintsük, főkép, ha azt sem hagyjuk figyelmen kivül, hogy mindkét vétség tárgya is más és más. Az államhatalom, bár tehetné, nem minden vétséget büntet s rendszerint főkép a magánjogi vétségeket nem mindig bünteti s ennek oka az, hogy a büntetés nemcsak a bűntettesre, de az államra nézve is valami rosszal jár. Ha ezt a bajt, az állam mégis magára veszi, ezt csupán az indokolja, hogy ez által nagyobb bajt hárit el magától, mint a minő reá nézve a büntetés gyakorlása. Ha pl. valamely parancsának megszegése esetén ezt a tilos cselekményt tartósan büntetlenül hagyja, a parancsot magában foglaló törvény tekintélyének nagyobb fokban ártana, hogy sem azt a törvény huzamosabb ideig elbírhatná, s ezért a büntetés alkalmazását az állam nemcsak jogosnak, hanem szükségesnek is tekinti. Binding végeredményében tehát oda konkludál, hogy ügy a büntető- mint a magánjogi vétségeket már vétségi minőségüknél fogva egyaránt büntetni kell s épen a büntetés ténye által e ponton mindkét vétség találkozik. Bármennyire logikusnak legyenek is azonban azok a különbségek, melyeket a kétféle vétség elhatárolása céljából a tudomány felállít, gyakorlatilag ügy a büntető — mint magán, — tehát a kereskedelmi jogi vétségek megbüntetésének is, indokolása valósággal közös alapokon nyugszik. Hogy aztán magát ezt az alapot még egyéb jogelvekkel is tudjuk támogatni, az teljesen irreleváns. Vájjon az államot az is készteti-e a büntetésre, hogy fensőbbségét az engedetlennel elismertesse, avagy sociál-pathologiai jelenségek folytán, esetleg még egyéb indokokból is cselekszik-e, mind ez a mi nézetünk szerint is mellékes, midőn csak azt vizsgáljuk, hogy az állam által tiltott különböző cselekményeknek melyek a közös vonásai. Mert ha: ilyen közös vonások vannak, fel kell tennünk azt a további kérdést, vájjon akkor egységeseknek kell-e lenniök a tisztán ezen közösségből származó következményeknek is, különösen pedig, vájjon azonos legyen-e az az eljárás, melyet az állam a vádemeléstől a büntetés kiszabásának pillanatáig alkalmaz? Arra most nem kivánunk kiterjeszkedni, hogy a magánjogi vétségeknek magánjogi jellege mennyiben domborodik ki s ez esetleg minő ujabb szempontok figyelembe vételét teszi szükségessé, mert akármilyen érdekes konklúziókat vonhatunk is le ebből, mind ez nem fog változtatni