Bűnügyi szemle, 1912-1913 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A beszámítást kizáró okok az esküdtbírósági eljárásban. [1.r.]

15 kozó kérdés szövegezése valóságos „crux jurís crímínalís"-szá nőtte kí magát. E téren a legnagyobb zavar uralkodik. Mintha csak ismétlődnék a félreértések és értelmetlenségek színjátéka, melyet több mint 20 éven végig játszottak a porosz bíróságok ugyancsak a jogos védelem két fajának megfelelő külön kérdések szövegezésében és eldöntésében. A Goltdammer-féle Archív mindegyik kötetében találhatók a porosz Obertríbunal-nak e tárgyra vonatkozó elvi jelentőségű határozatai, melyeknek hatálytalanságát legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy a német birodalmi gyűlés igazságügyi bízottság csak ugy vélte kisegíthetni a gyakorlatot az örök életű controversíák hínárjából, hogy szemben a birodalmi tanács javaslatával, mely a porosz törvény mintája szerint külön kérdések feltevését előírta, nem engedte meg a beszámítást kizáró okok kíhasítását az általános bünösségí kérdésből.2 Minthogy pedig nálunk nem remélhető a judícatura terén, elburjánozott össze-vísszaság kiirtása törvényhozási uton, talán nem felesleges dolog, az anyagi ép ugy mint az alaki jog területébe átnyúló kérdés fejtegetése történeti és dogmatikai szempontból és annak a felfogásnak képviselete, mely a tekintetbe jövő jog szolgáltatási érdek megóvása mellett alkalmas támaszul szolgálhatna az esküdtbíróságí eljárás technikájában még ingadozó gyakorlatnak. I. Szükséges vagy kívánatos-e, hogy a beszámítást kizáró okokra vonatkozólag külön kérdés intéztessék az esküdtekhez: e csak ígen-nel a külön kérdésre, azaz a jogos védelem büntetlen tulhágását észlelték, mire a kír. törvényszék felmentő ítéletet hozott. A kír. ügyész ugy találta, hogy az esküdtek határozata önmagának ellenmondó. A Curia azonban a BP. 427. §-ának 6. pontjára alapított semmíségí panaszt elutasította. 2 „Díe Kommíssíon ín ihrer Mehrheít íst ín der Meinung gewesen, dass es angemessener seí, besondere Fragen über díe, díe Strafbarkeit einer That anschlíessenden Umstánde (mit der sofőrt zu erwáhnenden Ausnahme) nícht zuzulassen, weíl das Wort „schuldíg" ín der Schuldfrage bekannten Grundsátzen nach auf solche Umstánde mit zu bezíehen seí. Insbesondere wurde díe Mehrheít bezüglích der Frage über díe Notwehr und den Excess derselben von der Absicht geleitet, díe verschíedenen ín der Praxis vorgetretenen Streítígkeíten über díe Formulírung díeser Frage dadurch abzuschneíden, dass díe Frage selbst durch díe Beantwortung der Schuldfrage mit entschíeden wírd." H a h n Díe gesamten Materíalien zur Strafprocessordung. Berlin Í880, II. 1569. 1.