Bírák és Ügyészek Lapja, 1918 (9. évfolyam, 71-77. szám)

1918 / 74. szám - A vidéki osztályok köréből - A külön státus

569 Elenyésző csekély azoknak a bíráknak a száma, akik vagyoni helyzetüknél fogva a rendkívüli sürgős segítségre nincsenek reá szorulva. Amiatt, hogy talán ilyenek is némi segítséghez jutnak, nem volna helyes és célszerű a biró önérzetét sértő, esetleg a kar egyetértését, egymás iránt való közbecsülést veszélyeztető felosztási módhoz folyamodni. Ha már általánosan esetleg a családtagok számának figyelembe vételével nem lehet a kérdéses összeget mindenki között felosztani, juttatni kellene belőle mindenkinek, aki arra igényét minden indokolás nélkül bejelenti. De ez a segély nem minden. Sürgősen teljesen biztosítani kell a biró megélhetésének összes feltételeit, amikor még rendületlenül tartja kezében az igazság mérlegét ós a törvénykönyvet. Videant consules .... Dr. Szőke József budapesti kir. törvényszéki biró A vidéki osztályok köréből. A nagy számmal beérkezett osztálygyűlési határozatok közül közöljük az egyesület lugosi osztályának 1918 május hó 12-én tartott rendkívüli ülésében hozott, közgyűlési indítványt tartalmazó határozatát: Az osztálygyűlés egyhangúlag magáévá teszi a zilahi és budapesti osztályoknak ama határozatát, hogy a birák, ügyészek és a bírósági segédszemélyzet részére sürgős segély kiutalása, a külön birói státus felállítása s ezzel kapcsolatban a javadalmazásnak a mai viszonyoknak megfelelő rendezése tárgyában a kormányhoz intézendő kérelem megbeszélése végett az egyesület rendkívüli ^közgyűlése egybehívandó s eziránt az alapszabályok 30. §-a érteimében az igazgatósághoz szintén indítványt terjeszt elő. Indítványozzuk: 1. Hogy a birák, ügyészek és a bírósági segédszemélyzet s ezek családtagjai részére az állam a háborús segély részben való felhasználásával létesítsen oly beszerzési csoportokat, amelyektől ők egész évi termény, ipari és kereskedelmi szükségletüket természetben csa ládjaik tagszámának megfelelő mérvben egyszerre kaphassák meg. 2. Hogy a gazdálkodás részükre is lehetővé és kiadósabbá váljon, a sertéstartás céljából engedtessék át részükre a fogházi munkaerő, hogy ahol ez lehetséges, az e célból bérelt területen a birák, ügyészek és a bírósági segédszemélyzet részére beszerzett sertések legelése, etetése, esetleg hizlalása közösen történhessék, a beszerzési csoport által az azon célból rendelkezésre adandó terményekből. 3. Hogy a miként ez a katonaságnál történik, a birák stb. és családjaik a szükséges ruházattal az állam állal láttassanak el. 4. Hogy a birák, ügyészek és a bírósági segédszemélyek, kik az ellátását az 1. pont szerint az állam közvetítésével a beszerzési csoporttól s így kellő ellenőrzés mellett kapják, a fejkvóta leszállítása esetén is a szükséges igénybevétel (rekvirálás) foganatosításával járó zaklatásoktól megkíméltessenek, viszont az esetben kötelesek legyenek az egész évre kikapott mennyiségből a hátralékos időre többletként mutatkozó hányadot beszolgáltatni. 5. Hogy a drágasági segély legalább is oly összegre emeltessék fel, hogy abból a fent 1—3. pont alatt felsorolt kiadások teljesen fedezve legyenek. 6. Hogy a birák stb. a ruházkodásban beállott nagymérvű szükség fedezésére fejenként 2000 K, családtagonként további 600 K mint rendkívüli segéllyel soronkívül láttassanak el. 7. Hogy az állam nyújtson kamatmentes előlegül oly összegű kölcsönt, amelyből a birák a háborús drágaság által igényelt súlyos kiadásaikat viselhessék. 8. Hogy az önálló birói státus felállítása s annak kapcsán a méltányosságnak megfelelő javadalmazás, vagyis fizetés és lakbérrendezés a birói szervezetről készen lévő törvényjavaslatban, mint már az 1869. évi törvényjavaslat 13. §-a által kilátásba helyeztetett, megvalósíttassék s egyúttal átmeneti intézkedéskép magába a törvényjavaslatba vétessenek fel oly intézkedések, melyek a bírónak a háború tartamára a nyugodt megélhetést biztosítsák. 9. Hogy addig is, míg a szervezeti törvény útján a méltányos fizetésrendezés keresztülvihető lesz, már a legközelebbi költségvetési vagy indemnitási törvényben a birák stb. helyzetén, miként már ez az 1917. évi indemnitási törvényben részben történt, a fizetési fokozatokban való előnyösebb sorozása által segíttessék akként, hogy a táblabírák és főügyész-helyettesek -/s része az V. fizetési osztályba léptettessék elő és hogy az elsőfolyamodású birák és ügyészek % része a VI., Vo része a VII, végül Vs része a VIII. fizetési osztályba soroltassék. 10. Hogy a bírósági jegyzők a birói vizsga letétele esetén a IX. fizetési osztályba soroltassanak és azonkívül a képesítési pótlékot is kapják. Ragaszkodjunk ezen kívánalmakhoz, mint oly minimumhoz, mely már a gyökerében megtámadott exislenciánk biztosítására múlhatatlanul szükséges. Tartsunk ki s tegyünk meg minden törvényes lépést, hogy azokat elérjük. Nem élhetetlenség és az állam gyámkodásának gyáva igénybe vétele részünkről, hogy különösen és elsősorban a természetbeni ellátás megvalósításának az 1—3. pontban lefektetett keresztülvitelét véljük és kívánjuk mint a legégetőbbet figyelembe veendőnek, hanem épen a birói hivatás és tekintély ama elengedhetlen kellékének folyománya az, hogy senkivel szemben és semmi módon nem tehetjük és nem is óhajtjuk, hogy bármikép is lekötelezettként tűnjünk fel s hogy ennek csak gyanúja is a birói tiszt gyakorlásával feszélyezzen. Ellenben 11. Nem teszi magáévá a nagyváradi osztálynak a szervezeti törvényjavaslatra az igazgatóság részéről beadott memorandum elleni állásfoglalását. Lúgos, 1918. évi május hó 12. Zakariás István s. k., kir. táblabíró, az osztály társelnöke. Dr. Dékány Pál s. k., az osztály jegyzője. A külön státus. A külön státus a birói kar erkölcsi és anyagi követeléseinek összefoglalása. Külön státust kiván a birói kar, hogy ezzel minden állami igazgatási ügyszakkal szemben elfoglalt alkotmányos különállása külsőleg is szembetűnjék és külön státust kiván, hogy a bírónak minden állami vagy közhalósági igazgatási funkciót végző tisztviselőtől eltérő működése anyagilag is más elbírálás alá kerüljön. A külön státus, mint erkölcsi posztulátum, nem ígomblyukfájdalom», ahogy a t. ház nagy humoristája Eötvös Károly a tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásakor 1893-ban a tisztviselői kategóriák tülekedését a rangosztályba sorozásért elnevezle; a külön státus külső kifejezésre juttatása a hatalmak megoszlásáról szóló államjogi tan, a valóságban amúgy is meglevő keresztülvitelének. A hatalmak hármas felosztása: törvényhozói, végrehajtó és birói hatalomra ma minden jogállamnak megdönthetetlen fundamentuma. Amíg azonban a törvényhozás szervei és tényezői külsőleg is élénken elkülönülnek a végrehajtás és bíráskodás szerveitől és tényezőitől, addig a végrehajtás és bíráskodás lényegében a törvényhozói akarat érvényesülését viszi keresztül és a keltő között csak erős logikai művelet és fegyelmezett államjogi gondolkodás útján ismerjük fel a különbségeket. A végrehajtó hatalom — beleértve az egész hivatali hierarchiái le az önkormányzati testek legkisebb funkcionáriusáig — az állam által mind szélesebb területen a saját hatáskörébe vont feladatok közvetlen megvalósítására szolgál. Az állam iskolát tart fenn, az állam gondoskodik az ország mezőgazdaságának, állategészségügyének védelméről, az állam vasutat, hidat, utat épít, az állani adót vet ki és szed be, katonákat soroz és képez ki, bányákat aknáz ki, szivart készít, forgalmat bonyolít le stb. stb. — akármelyik funkcióját nézzük, mindegyik egy az állam feladatkörébe vont intézkedés közvetlen ellátását jelenti. A végrehajtó szerv tehát minden egyes esetben, mint közvetlen fél az egyessel vagy az egyesek egy bizonyos csoportjával áll szemben, akik ellenében az arra a konkrét ügyre vonatkozó állami akaratot érvényesíti. A birói hatalom semmiféle konkrét állami célt meg nem valósít, de annálfogva, hogy az állam és polgárai köz- és magánéletére vonatkozólag megállapított szabályok betartása felett őrködik és az állampolgároknak a hatósághoz és viszont a hatóságoknak az állampolgárokhoz, másfelől ez utóbbiaknak egymáshoz való viszonyában az egymással szemben álló akaratokat az általános állami akarathoz, a törvényhez, alkalmazza, minden állami életnek alapját és biztosítékát képezi. A bírónak ebből a tevékenységéből folyik, hogy úgy a hatóságokkal, és pedig a legfelsőbb hatóságokkal szemben is, mint az állampolgárokkal szemben minden előzetes vagy utólagos befolyásolás lehelőségétől mentesnek, függetlennek és elfogulatlannak kell lennie, mert a törvényt alkalmaznia kell egyikkel szemben csak úgy, mint a másikkal szemben. Ez a hatóságok és egyének közvetetlen, produkáló életétől való távolállás és egyedül az állam alkotmányos módon kinyilvánított életrendi szabályaihoz való alkalmazkodás, ez a ((splendid isoIalion» adja meg a biró alkotmányos és társadalmi életének jellegzetességét. Azok a bölcs államférfiak, akik jelenlegi alkotmányos életünk alapköveit lerakták, jól látták a birói hatalomnak ezt a szerepét az állam életében és nem habozom kimondani, hogy állami életünknek a politikai átszálló forgalom dacára 1869 óta egyetlen komoly és megbízható tartó oszlopa az 1869. évi IV. t.-c. a birói hatalom gyakorlásáról.