Bírák és Ügyészek Lapja, 1918 (9. évfolyam, 71-77. szám)

1918 / 74. szám - A birói kar válsága

Melléklet a ((Jogtudományi Közlöny» 1918. évi 21. számához. Budapest, 1918 június 2. Rendkívüli szám. 74. szám. BÍRÁK ÉS ÜGYÉSZEK LAPJA Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője Szerkesztik: Dr. RÁTH-VÉGH ISTVÁN Dr. SZÉKÁCS ALADÁR kU. ítélőtáblai biró, ügyvezető társelnök. kir. közigazgatási biró, igazgatósági tag. Szerkesztőbizottság: dr. SCHUSTER RUDOLF a magyar kir. szabadalmi tanács elnöke, dr. DEGRÉ MIKLÓS budapesti kir. Ítélőtábla tanácselnök, dr. NITSCHE GYŐZŐ a magyar királyi szabadalmi hivatal elnöke, dr. KOVÁCS MARCELL budapesti királyi ítélőtáblai biró, dr. MENDELÉNYI LÁSZLÓ a magyar kir. Guria elnöki tanácsosa. Szerkesztőség: I., Ráth G-yörgy-u. 20. sz. Kiadóhivatal: IV., Egyetem-utca 4. sz. Megjelenik kéthavonként. Előfizetési díj: Egész évre 6 korona. Az egyesület tagjainak ingyen jar. AZ OLVASÓHOZ. Egyesületünk június 2-án rendkívüli közgyűlést tart, melyen a megélhetés lehetőségét, helyesebben lehetetlenségét fogja tárgyalni. Mai rendkívüli számunk ebből az alkalomból jelenik meg. Átadjuk benne a szót.kartársainknak; mondják el sérelmeiket és adják elő indítványaikat. Nem szívesen lépünk bajainkkal a nyilvánosság elé. Goriolanüs szavait idézzük: van néhány sebünk s fáj nekik, midőn említik őket. De meg kell történnie. Idáig mindig a nemzet kiáltott a biró felé, midőn valamely értéke veszélyben forgott, legyen az vagyon, becsület vagy közszabadság. ((Tegyen igazságot a független magyar biró !» — ez a kiáltás hangzott felénk. S a birói székből hűséges visszhang gyanánt csendült vissza az a szó, amit a nemzet elvárt: az igazság szava. Most változik a szerep és mi kiáltjuk a nemzet felé, teljes tudatában szavaink súlyának, hogy veá&edelemben van a független magyar biróáág. Mi teljesíteni fogjuk kötelességünket minden erőnkkel s erőnkön felül is. De hogy mi történik akkor, ha erőnk elfogyott s hogy ha mi kidőlünk, kik fognak a helyünkre lépni: azért felelősséget nem vállalhatunk. Rozzant, sülyedőfélben levő hajóra nem lehet hajósokat kapni. Jól tudjuk, hogy a panasz szavát nem szívesen hallgatják. Különösen a miénket. A. biró sohasem volt a kormányoknak dédelgetett kedvence. A magyar történelem egy esetet jegyez fel csupán, mikor a biró munkáját becsületesen megfizették: Verbőczy István tíz aranyforint, abban az időben nagyösszegű napidíjjal szolgáltatta Budán az igazságot. Csakhogy az a kormány, amely Verbőczyt tíz aranyforinttal, vagyis ötszáz oszporával jutalmazta, Szulejmán török császárnak a kormánya volt. A birói talár bársonya, a sella curulis arannyal és elefántcsonttal ékes ragyogványa csak a múlt idők legendája gyanánt ködlik felénk. A mai biró vánnyadt ruhában, olcsó hivatali nádszéken ülve hajtja gondterhes homlokát íróasztala fölé. De akkor ne hivalkodjunk azzal, hogy az országnak birái vannak, hanem ismerjük be, hogy a biró letűnt a közélet színteréről és helyet adott az igazságügyi tisztviselőnek. Mi mindenünket feláldoztuk a nemzet oltárán ; ennél többet nem tehetünk. A nemzet dolga most cselekedni, hogy az áldozat hiábavaló ne legyen. Mert. a világháború negyedik évének szennyes légkörében az áldozat füstje lefelé csapódik és megfojtassál fenyegeti a nemzet egyik legnagyobb kincsét, a független magyar bíróságot. Dr. Ráth-Végh látván. A birói kar válsága. Magyarország birói kara válságos helyzetbe jutott. A legmagasztosabb felségjog gyakorlásának részesei szükséget szenvednek. A jogrendnek a legnehezebb időkben fenntartásáért sanyargató nélkülözés az osztályrészük, mely egyaránt sújtja őket és családjuk tagjait. Mindeddig néma megadással hordozták biráink a vállukra egyre nagyobb súllyal nehezedő márlirkeresztet s hagyományos buzgalommal dolgoztak tovább a jogrend megóvásán. Gondoljuk meg, mit jelent ez! Van-e lélekbemarkolóbb tragédia ennél: nélkülözést szenvedni, a család nyomorát tehetetlenül nézni s emellett napról-napra egyebet sem tenni, mint lelkileg átélni idegen szenvedéseket is. Az egyéni fájdalom s a szenvedett egyéni jogsérelem sajgásával nem törődve megőrizni s ébren tartani az érzéket mások szenvedése és mások jogsérelme iránt s mindig csak másokon segíteni s másoktól segítséget sohasem várni. Valóban csodálatos, hogy a magyar biró jogérzése nyomorú- | ságos és megalázó helyzetében egészséges maradt s szociális érzésén és ítéletén a saját helyzetének jogtalansága nyomot nem hagyott. A magyar biró nagyobb tudott lenni a nyomoránál. De kérdés, hogy lelki nagyságának növekvése lépést tud-e tartani nyomorának folytonos, rohamos gyarapodásával s kérdés, hogy birói méltóságát képes lesz-e megőrizni akkor is, ha vagyoni helyzetének válságos volta hovatovább már emberi méltóságát fogja érinteni. Éhezni s nélkülöző gyermekek sínyló'dését tehetetlenül nézni s emellett igaz bírónak megmaradni, ezzel a követeléssel a biróra úgyszólván krisztusi szenvedést rónánk, melyet emberi erővel elviselni alig lehet. Hisz a biró intézményesen el van tiltva attól, hogy helyzetének sanyarúságán önmaga enyhítsen. Bűnt követ el már akkor is, ha két kezének vagy megtépázott agyidegeinek keserves munkájával próbálja megszerezni azokat az anyagi eszközöket, amelyek a megélhetéséhez szükséges alapból hiányoznak. Be kell látniok tehát azoknak az intéző köröknek, amelyeknek elhatározásától a mai szervezetben a biró anyagi boldogulása függ,