Bírák és Ügyészek Lapja, 1917 (8. évfolyam, 62-70. szám)

1917 / 63. szám - A Pp. második éve

Melléklel a «Jogtudományi Közlöny» 1917. évi 6. számához. VIII. évfolyam. Budapest, 1917 február 4. 63. szám. BIRAK ES ÜGYÉSZEK LAPJA Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője Felelős szerkesztő Dr. LÁNYI MÁRTON az egyesület titkára Kiadótulajdonos Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület Szerkesztőbizottság : dr. SCHUSTER RUDOLF a magyar kir. szabadalmi tanács elnöke, dr. DEGRÉ MIKLÓS budapesti kir. ítélőtáblai tanácselnök, dr. NIETSCHE GYŐZŐ a magyar királyi szabadalmi hivatal elnöke, dr. KOVÁCS MARCELL budapesti királyi Ítélőtáblai biró, dr. MENDELÉNYI LÁSZLÓ a magyar kir. Curia elnöki tanácsosa, dr. LÁNYI MÁRTON kir. törvényszéki biró, szerkesztő. Szerkesztőség: L Rath György-u. 20. sz. Kiadóhivatal: IV. Egyetem-ntcza 4. sz. Megjelen havonként július és augusztus kivételével. Előfizetési díj: Egész évre 6 korona. Az egyesület tagjainak ingyen jár. A Pp. második éve. Az, hogy mily ügyek larloznak a polgári bíróságok és milyenek a közigazgatási hatóságok haláskörébe, nincs ugyan magában a polgári perrendtartásban szabályozva. Mégis meg kell emlékeznünk a kúriának két (onlos és gyakran ismétlődő állásfoglalásáról. Egyik határozatában kimondotta, hogy habár a kereset a vízművet létesítő, illetve üzemben tarló társaság és a város között létrejött magánjogi (vállalkozási) szerződés teljesítésére irányul, az mégsem tartozik polgári peruira, amennyiben a kereseti kérelem egy közigazgatási cselekvény kikényszerítését, vagyis azt célozza, hogy a város a területén lévő házak tulajdonosaihoz, a vízvezeték bekapcsolása tárgyában, intézendő felhívás kibocsátására köteleztessék, — ennek elmulasztása esetén pedig a felperes jogosíttassák fel a felhívás kibocsátására. A Kúria másik elvi fontosságú határozata szerint: habár a törvényhatósági tisztviselők által hivatali hatáskörükben okozott kár megtérítése iránti kereset az 1886: XXI. t.-c. 89. §-a és a Pp. 2. §-íf szerint polgári peruira tartozik, ez mégsem áll a fegyelmi úton elbocsátott törvényhatósági tisztviselő által a hivatalfőnök és a kincstár ellen indított kártérítési keresetre, mely arra van alapítva, hogy a felperesnek fegyelmi úton történt elbocsátását a hivalalfőnök által előterjesztett, valótlan jelenlés és a belügyminiszter helytelen határozata okozta: mert a kereset elbírálása a törvényes hatáskörben eljárt fegyelmi hatóság határozatának felülbírálásától el nem választhaló, ez pedig az 1869 : IV. t.-e. 1. §-ának második bekezdésébe ülköznék. Ez a határozat nincs összhangban a hatásköri bíróság ama kijelentésével, hogy a közhivatalnok az ellene, szolgálali ügyből kifolyólag, fegyelmi úton kimondott kártérítési kötelezettség fenn nem állásának megállapítása iránt polgári pert indíthat, amennyiben a törvény a közigazgatási bírósághoz intézendő panasz útját részére fenn nem tartotta. A Pp. 132. §-a szerint a felperes ugyanazon alperes ellen több keresetet, egy keresetlevélbe foglalhat, ha azok a bíróság hatáskörébe, illetékességéhez és az eljárás ugyanazon neme alá tartoznak. Kérdés, vájjon oly követelést, melyre nézve a törvény megelőző iparhatósági eljárást ír elő (felperes által kezelt alperesi gép jövedelméből a felperesi megillető részesedés iránti igény) lehet-e az iparhatósági eljárás mellőzésével, közvetlenül a bíróságnál érvényesíteni, ha felperes ugyanabban a keresetlevélben ezzel a követelésével együtt egy másik, az iparhatóság elé nem utalt követelését (a felperes és alperes közös gépének jövedelméből őt megillető részesedés iránti igényi) is érvényesíti? A Pp. 132. §-a és 180. §-ának 2. pontja szempontjából ennek a megengedettsége legalább is kétséges. A Kúria — igaz, hogy a Pp. alá nem eső régi ügyben — kimondotta, hogy a bíróság ily esetben mindkét követelést, megelőző iparhalósági eljárás nélkül is, érdemben elbírálhatja. Elvi fontosságú a pécsi kir. Ítélőtáblának az a határozata, mely szerint: jogalapok halmazata esetében csak annak a bíróságnak hatásköre állapítható meg, mely a keresetben felhozott bármelyik jogalapnak érvényre jutása cselében is hatáskörrel bír. A tényállás az volt, hogy a telefonvezeték szerelése közben a földre lelógó huzal a villanyvilágítás vezetékével érintkezésbe jutván, nagyfeszültségű árammal lelt meg és az úton arra haladó lóhoz ért, minek következtében a villamos árain a lovat megölte. Habár a kincstár ellen a járásbíróságnál indított kártérítési keresel nemcsak a szerelés körül eljárt postaalkalmazott mulasztására, banem — mivel a munkát az állani végeztette — az állam tárgyi felelősségére is alapíttatott, a kir. ítélőtábla a pergálló kifogásnak helyt adott: mert az állami tisztviselő hivatalos eljárásából eredő kár megtérítése iránt az állam ellen indított per a Pp. 2. §. 3. pontja értelmében a törvényszék hatáskörébe tartozik. Fontos és a nemzetközi jogszokással megegyező: a török kincstár ellen indított kártérítési keresetet hivatalból visszautasító budapesti törvényszéki — a kir. ítélőtábla által helybenhagyott — határozat, mely szerint a külföldi államokat és államfőket még szorosan vett magánjogi ügyletekből kifolyólag sem lehet — bizonyos kivételektől eltekintve — a belföldi bíróság joghalósága alá vonni. A kivételek tekintetében az elmélet és a gyakorlat még nem állapodott meg; az önkéntes alávetés esete, és a belföldi ingatlanra vonatkozó per mindenesetre a kivételek közé tartozik. Ide tartozhatik még a külállam felperessége alatt a belföldön indított keresettel szemben támasztott viszontkereset. A vasúti állomás a vasútnak nem kereskedelmi telepe és így az árú elveszéséből származó kártérítési per — a Kúria megállapodott gyakorlata szerint — az árút felvevő állomás helyének bíróságánál a Pp. 28. §-a alapján meg nem indítható. Immár állandónak mondható a gyakorlat abban az irányban, hogy oly . teljesítési hely, amely csak az ügylet természetéből és a törvényből levont következtetés utján állapítható meg, a Pp. 29. §-a szempontjából nem elegendő. Es fontos elvet mondott ki a Kúria azzal, hogy akkor, amikor a szerződésnek több a teljesítési helye (árú átadása, vételár fizetése), a Pp. 29. §-a szempontjából az a hely irányadó, ahol az alperesnek kellett teljesítenie. A könyvkivonati illetékesség a kártérítési keresetekre nem terjed ki; ez már állandó gyakorlatnak mondható. A Pp. 32. §-a osztrák kereskedővel szemben is igénybe vehető, bár az ítélet Ausztriában, a jogsegélyszerződés értelmében, nem lesz végrehajtható. Vitás, hogy ((utolsó ügylet)) fogalma alá esik-e a ((Követel)) oldalon történt bejegyzés; a törvény intenciójának az ellenkező álláspont inkább megfelel. A vevő által az eladó ellen az ingatlan tehermentesítése iránt indított per nem esik a Pp. 39. §-a alá. Arra nézve, hogy a Pp. 45. §-ára és a jogsegélyszerződésre való tekintettel az osztrák bíróság illetékességét érvényesen ki lehet-e kölni, — a gyakorlat még nem állapodott meg. A budapesti tábla határozata szerint a bírósági jegyző váltómeghagyást ki nem bocsáthat. A kérdés összefügg azzal, hogy az 1912: VII. t.-c. 6. §-a és a 13,100/1912. sz. i. m. r. 8. §-a hatályban van-e? A Pp. 75. §-ának min. indokolásával ellentétben kimondotta a kolozsvári tábla, hogy a keresel beadása előtt feloszlott közkereseti társaság'hiányzó perbeli jogképessége pótolva van, ha a volt tagok utólag perbe lépve, az addigi cselekményeket jóváhagyják. Ha a pertársaság anyagi előfeltételei (Pp. 77 -78. §§. közös jog vagy kötelezettség, ugyanazon vagy hasonnemü ténybeli és jogi alap) hiányoznak, ebből az okból — helytelenül — a keresetet el- vagy vissza szokták utasítani. Pedig ez sem nem érdemleges elutasítási alap, sem nem pergálló körülmény. Helyes a nagyváradi tábla határozata, mely szerint ily esetben csak a 232. §. szerinti elkülönítésnek van helye. Ellenlétben a Pp. 100. §-ának min. indokolásával azt mondotta ki a Kúria, hogy a meghatalmazó ellenfele nincs jogosítva a Pp. 100. §-ának megfelelően kiállított meghatalmazás valódiságát kétségbe vonni. A marosvásárhelyi tábla ellenben a kérdés érdemleges vizsgálatába bocsátkozott. A megállapítási kereset szükségessége kérdésében a gyakorlat